杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán          

Caritas-Cartoni: nemcsak szójáték  

A Fides, spes, caritas isteni erény-hármasból az utolsót helyettesíti nemcsak szójáték formájában a cartoni – kartonrajz kifejezés, mely Jankovics Marcell m?vészi világára, leginkább rajzfilmjeire utal, ami méltán szerzett neki országhatáron, de még az ?Óperenciás tengeren túl” is elismerést és szakmai megbecsülést. Jankovics üzenete ?oly korban született”, amikor a legalapvet?bb emberi értékekr?l, az ember önmagát meglép? transzcendenciájáról csak áttételesen és rejtjelezve lehetett beszélni. Ezt a küldetést a m?vészet töltötte be, karöltve az éppen csak megt?rt egyházi szolgálattal.

Az értékmentés küldetésében

A keresztény, polgári, értelmiségi családból ered? Jankovics Marcell 1941-es születése mindannak ?átmentésre ítélte ?t”, amir?l így közvetlen nem lehetett beszélni. Az ötvenes évek közepén az ezeréves  Pannonhalmán végzett gimnáziumi tanulmányai érzékeny irányt?t adtak kezébe, mely magától fölbukkanó tehetségéhez ?orientációt” társított: Hozd fel néped ?si kincseit a mélyb?l és emeld magasba! Rajzolj színes kartonokat és kinematikusan mozgasd ?ket! Az eredmény – többek között – a Teremtés-történet, az Ember tragédiája, a János vitéz és a Fehérlófia alkotások…  

A Kancellária dísztermében...

A Biblia szabadító ?fogságában”

A Kancellária palota els? emeleti dísztermét megtölt? vendégek jelenlétében a házigazda Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki magyar nagykövet nyitotta meg a kiállítást, mely ?a Szentév els? nagy római magyar eseménye. A kiállítás a kiváló magyar m?vész alkotásaiból nyílik és szép összhangot teremt a 2025-ös Szentév témájával, a reménnyel”. Rubovszky Éva, Jankovics Marcell özvegye, a kiállítás m?vészeti vezet?je meghatódottan ?jeles napnak” nevezte a római szentévi kiállítás megnyitóját. ?A Biblia, a Könyvek Könyve határozza meg és tagolja az ember napjait. Így volt ez a Jankovics család életében is, és Marcellnek lehet?sége volt elmélyíteni ezen ismereteit a pannonhalmi bencés gimnáziumban végzett tanulmányai során. A nyolcvanas évek elején fogott hozzá a Biblia rajzfilmes megjelenítéséhez és egy kanadai magyar mecénás segítségével sikerült is annak els? részét, a Teremtést egy 26 perces film keretében megvalósítani, és jóllehet elkészültek további öt rész kartonrajzai, sajnálatos módon a Biblia további lapjai nem keltek életre”. A Szentírás azonban mindvégig Marcell figyelme középpontjában állt, ezt mutatja ?A Jelképek és jelentések a Bibliában” cím? könyve is, valamint az a sorozat mely a felvidéki templomok gótikus szárnyasoltárait elemzi.

Szentszéki elismerés: a szépség híd lehet a transzcendencia és a remény felé vezet? úton

A Szentszék képviseletében Jan Maria Chun Yean Choong prelátus méltatta a kiállítást, mely tökéletesen illeszkedik a 2025-ös Szentév kontextusába, lehet?séget kínálva arra, hogy Jankovics Marcell m?vészetén keresztül felfedezzük a hit, a kultúra és a kreativitás közötti párbeszédet. M?vészete arra hív minket, hogy elgondolkodjunk a bennünket összeköt? spirituális és kulturális gyökereken azáltal, hogy a remény üzenetévé alakít minden egyes képet. E kiváló m?vész alkotásai, melyek életre keltik a szakrális történeteket és szimbólumokat, kézzelfogható példái annak, hogy  szépség híd lehet a transzcendencia és a remény felé vezet? úton.”

Halljuk meg az ihletett dalnok hangját

Szász Jen? miniszteri biztos, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke ünnepi beszédében szintén a Szentév keretében értelmezte a kiállítást: ?Kezdetben az Úrnak szentelt évet egy kürt hangjával hirdették meg. A kürtöt pedig csak a remény dalnokai fújhatják meg. A Magyar Nemzet m?vésze, Jankovics Marcell a magyarok reménységének dalnoka. Csodálatos m?vészetével ? képes megszólaltatni azt a bizonyos hangszert, nekünk, földi halandóknak pedig csak annyi dolgunk van, hogy halljuk meg a dallamát, fogadjuk meg a szavát és hirdessük az üzenetét. Emeljük tehát szívünket Krisztushoz, hogy mi is remény-dalnokok lehessünk ebben a kétségbeesést?l szenved? világban, hogy tetteinkkel, szavainkkal, mindennapi döntéseinkkel, a szépség és a kedvesség magjainak türelmes szórásával az emberi természet isteni húrjait pendítsük, és ne a bánatot, hanem az örömöt ébresszük a szívekben.”

Egy életre hozzászokva a mindenkori árral szembe-úszáshoz

Végül a m?vész barát, Szemadán György, fest? és író emlékezett ihletett és személyes hangon Jankovics Marcellre:  ?? ahhoz a ?Nagy Generációhoz” tartozott, amelynek egy jelent?s része már gyermekkorában elveszítette az élet élhet? lehet?ségeit, ám mégis kivívta méltó helyét még a mi huzatos hazánkban is. Mondhatnám, ?hátrányos helyzet? gyerek” volt, ha ez a kifejezés nem lenne manapság félreérthet?, hisz ? nem azért volt hátrányos helyzet?, mert szülei szegények, munkanélküliek vagy éppen írástudatlanok lettek volna, hanem azért, mert neki is – mint oly sok másnak – b?nh?dnie kellett felmen?i soha el nem követett b?neiért. Ezért kellett gyermekként átélnie a ?kitelepítésnek” eufemizált rabszolgasorsba taszítottságot és a börtönbe zárt apa hiányát.

Gimnáziumi éveit a pannonhalmi bencéseknél töltötte, ahol egy életre megalapozta tudását és szellemiségét, de a börtönviselt apával, kitelepített anyával és n?vérrel, meg a pannonhalmi érettségivel megáldott-megvert fiatalember esetében továbbtanulásról szó sem lehetett. Eljátszom a gondolattal, hogy miként alakult volna élete, ha mondjuk építész-, történész-, m?vészet-, vagy kultúrtörténész diplomával a zsebében indul az élete, mert ezek közül bármelyik egyetemet elvégezhette volna, de ma már azt gondolom, hogy jóval kevesebbre vitte volna, mint így: hozzászokva a mindenkori árral szembe úszáshoz. Mert lehet, hogy éppen a dac, a minden áron való bizonyítani akarás és az egyetlen kitörési pontot kínáló m?vész-pálya választása volt az, ami mára Jankovics Marcellt azzá az emberré tette, akivé ? vált.”

Zárszó

S hogy hová jutott? Egy római szentév küszöbére, ahol a magyar nemzet fölemeli jeles fiának alkotásait és a reménység zászlajaként lobog egész életm?ve, immár a világ el?tt.