Ferenc p¨¢pa a m¨¦di¨¢ban dolgoz¨®knak: a sz¨ªv b¨¢tors¨¢g¨¢val mes¨¦ljetek a rem¨¦nyr?l!
Ged? Ágnes - Vatikán
A találkozó elején a világ sok országából érkezett médiamunkatársak nevében Maria Ressa, Colum McCann és Mario Calabresi szólalt föl, illetve a világhír? heged?m?vész, Uto Ughi mutatta meg, hogy a zene adománya a kommunikáció és a remény útja egyben. A Szentatya kiemelte, hogy ezt az els? szentévi nagy audienciát a kommunikáció életbevágóan fontos világának szentelte. Hosszú beszédét átadta Paolo Ruffininak, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusának, hogy ? közvetítse az audiencia résztvev?inek, majd rögtönzött szavakkal megköszönte az újságírók munkáját, áldását adta rájuk és személyesen üdvözölte ?ket.
Engedjék szabadon a bebörtönzött újságírókat!
Az emberiség történetének nehéz pillanatában vagyunk, a világot háborúk és er?szak sebzi, sok ártatlan vére szennyezi. Ezért a pápa beszédében mindenekel?tt köszönetet mondott mindazon kommunikációs munkatársaknak, akik életük kockáztatása árán keresik az igazságot és igyekeznek tudósítani a háború borzalmairól. Imáiba foglalja mindazokat, akik az elmúlt évben életüket áldozták ezért ¨C a Nemzetközi Újságíró Szövetség adatai szerint több, mint 120-an voltak. A Szentatya megemlékezett azokról is, akiket bebörtönöztek, amiért h?ek akartak maradni hivatásukhoz: újságírók, fotósok, operat?rök, akik el akarták mesélni azt, amit saját szemükkel láttak. A Riporterek Határok Nélkül jelentése szerint számuk meghaladja az ötszázat. A pápa azt kéri, hogy a szentévben bocsássák szabadon az összes újságírót, akit igazságtalanul bebörtönöztek. Az újságírók szabadsága valamennyiünk szabadságát növeli.
Megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól
El?deihez hasonlóan Ferenc pápa felemelte szavát azért, hogy védjék meg és óvják a sajtószabadságot és a gondolat szabadságát, vele együtt pedig a tájékozottsághoz való alapvet? jogot. A szabad, felel?s és korrekt tájékoztatás a megismerés, a tapasztalat és az erény kincsestárához tartozik, ezért ?rizni és támogatni kell. Enélkül nem tudnánk megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól; az el?ítéletek és a polarizáció növekv? hatásának lennénk kitéve, ami szétrombolja a polgári együttélés kötelékeit, és megakadályozza, hogy újraépítsük a testvériséget.
Az újságírók felel?ssége
Újságírónak lenni több, mint foglalkozás: hivatás és küldetés. A kommunikációban dolgozók ma alapvet? szerepet játszanak a társadalomban azzal, hogy elmondják a tényeket és ahogyan tálalják azokat. Tudjuk, hogy a nyelvezet, a hozzáállás, a stílus meghatározó lehet abban, hogy egy reményt gyújtó, hidakat épít? és kapukat nyitó kommunikációt közvetít-e, vagy egy olyan kommunikációt, amely növeli a megosztottságot, a társadalmi polarizációt, a valóság leegyszer?sítését. Ebben kiemelt felel?sségük van a sajtómunkatársaknak. A szó és a kép eszközével dolgoznak, de még ezt megel?z?en a tanulás és az elmélyülés, a látás és a meghallgatás képességét kell alkalmazniuk.
Bátorság ¨C van szívem
Ferenc pápa az audiencia elején elhangzott felszólalásokból kiindulva szólt a bátorság fontosságáról, hogy egy olyan folyamatot indítsunk el, ami segít felülemelkedni a hazugságon és a gy?löleten. Az olasz coraggio, bátorság szó a latin cor habeo ¨C van szívem kifejezésb?l ered. Ez azt a fajta bels? indíttatást jelenti, ami a szívben születik és aminek révén képesek leszünk szembenézni a nehézségekkel és a kihívásokkal anélkül, hogy er?t venne rajtunk a félelem. A bátorság gy?jt?szavával összefoglalhatjuk az elmúlt évek Kommunikációs Világnapi pápai üzeneteit, beleértve a legújabbat is, amit pénteken tettek közzé - ?Szelíden osszátok meg a szívetekben lakozó reményt¡± (vö. 1Pt 3,15-16) - címmel. Szívvel meghallgatni, beszélni, meg?rizni a szív tudását, megosztani a szív reménységét. Az elmúlt években Ferenc pápa a szív vezérfonalára f?zte föl a kommunikációról való megfontolásait. Ezért most az újságírók szabadon bocsátásán túl egy olyan felhívást intézett, ami mindenkihez szól: szabadítsuk föl a szív bels? erejét!
Legyünk tudatos médiahasználók
Mi a szabadság? A választás bátorsága. Ragadjuk meg a szentév lehet?ségét a megújulásra, arra, hogy újra rátaláljunk erre a bátorságra! Szabadítsuk meg a szívünket az ártalmas dolgoktól! Tegyük újra a tiszteletet az emberi szív közepébe, és ne azzal töltsük meg, ami elrohasztja azt. Ferenc pápa itt utalt a mai kor internetes betegségére, az oxfordi szótár által az év szavának választott ún. ?agyrohasztásra¡±, amit az állandó görgetés okoz a közösségi médiában. Ennek ellenszere az, ha összefogunk és els?sorban a fiatalok nevelésére koncentrálunk. Média-alfabetizációra van szükség ahhoz, hogy megtanuljuk a kritikai gondolkodást, a megismeréshez szükséges mérlegelés türelmét; személyes fejl?désünkhöz és ahhoz, hogy tevékenyen részt vegyünk közösségeink jöv?jében. Bátor befektet?k, bátor informatikai mérnökök kellenek nekünk a kommunikáció szépségének meg?rzéséhez. A nagy változások a felvilágosult szívek összefogásából születnek.
Szent Pál bátor szíve
Ilyen volt Szent Pál szíve ¨C akinek megtérésére emlékezik ma az egyház. Olyan dönt? változást hozott életében a találkozás a feltámadott és él? Krisztussal, hogy az nemcsak személyes életét, de az egész egyházét is meghatározta. Az ilyen átalakító változások útján mindig a személyek közötti közvetlen kommunikáció révén tudunk haladni. A megfelel? szavakkal fénysugarat gyújthatunk az emberek szívében, ami által megváltozhat a látásmódjuk.
Az elbeszélés átalakító ereje
Ferenc pápa az audiencia elején elhangzott felszólalásokhoz kapcsolóan ezután az elbeszélés átalakító erejét hangsúlyozta. Visszatérve Szent Pál megtérésére: err?l az eseményr?l az Apostolok Cselekedeteiben háromféleképpen is olvashatunk, ugyanakkor a történet magva mindig Saul személyes találkozása marad Krisztussal. Az elbeszélés módja változik, de az alapvet? és átalakító tapasztalat változatlan marad. Aki elmesél egy történetet, az az élmény megtapasztalására ösztönöz. Nem minden történet jó, de azokat is el kell mondani. A rosszat észre kell venni, hogy megváltsuk azt. De úgy kell elmondani, hogy ne szakítsuk el az emberi együttélés törékeny szálait.
A remény történetei
A szentévben a Szentatya ezért a világ összes kommunikációs szakemberéhez fordulva azt kérte, hogy olyan történetekr?l is szóljanak, amelyek reményt adnak, táplálják az életet. Amikor a rosszat bemutatják, hagyjanak lehet?séget arra, hogy összevarrják, ami elszakadt, a jó dinamizmusának, ami helyrehozhatja, ami eltörött. Ültessenek kérdéseket az emberek fejébe. Mit jelent a reményt elmesélni? Megláttatni a jó rejtett kis morzsáit akkor is, amikor minden elveszettnek látszik. Remélni minden remény ellenére. Azt jelenti, hogy észrevesszük a kicsírázó hajtásokat ott is, ahol a földet még hamu borítja. Aki a reményr?l mesél, annak a tekintete átalakítja a dolgokat, azzá teszi, amivé lehetnének, amivé kellene, hogy legyenek. Azt jelenti, hogy a dolgokat sorsuk felé tereljük. Ebben áll a történetek ereje. ?És erre kérlek benneteket: meséljétek el a reményt, osszátok meg másokkal. Ez a ti jó harcotok, ahogy Szent Pál mondaná. Köszönöm, kedves barátaim! Szívb?l megáldalak benneteket és munkátokat. És kérlek, hogy ne feledkezzetek el imádkozni értem!¡± ¨C zárult a pápa beszéde a kommunikációban dolgozóknak tartott szentévi audiencián.
