杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Roberto Pasolini kapucinus atya, a Pápai Ház új szónoka els? prédikációja záró részében az Angyali Üdvözlet jól ismert jelenetét elmélkedte át, nagy figyelemmel a Sz?zanya lelkének bens? mozgásaira. Az angyal egy názáreti sz?zhöz lép, akinek tisztasága nemcsak biológia állapot, hanem lelki vonás, mert kész az Élet befogadására, ezért is kapcsolja össze az egyház Mária szüzességét az anyaságával: Sz?z-anya! Épp az ? tiszta, nyitott és bizalommal teli szíve lesz teljesen készséges arra, hogy befogadja Isten akaratát.

Mária szívében az angyalszó teljesen és végérvényesen átírja az életét

A szentlukácsi görög szöveg szerint az angyal nemcsak elmegy hozzá, hanem ?megérkezik beléje” (eisz-erchomai). Az angyal-hozta Ige belép tehát a készséges lélek ajtaján, ahol Isten és a teremtménye között – kölcsönös szabadságban – végre igazi párbeszéd bontakozhat ki. E helyt lesz a Szó ?élesebb” az Apostol említette ?kétél? kardnál”, mely ?behatol a lélek és szellem, az íz és a vel? gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit” (Zsid 4.12-13). Mi félünk ett?l, másfel?l csak ezt várjuk, mert sejtjük, hogy teljes szabadulást egyedül csak ilyen találkozás adhat. Az angyal ?örvendezésre” szólítja fel Máriát, mert ?kegyelemmel teljes” és mert ?vele az Úr”. Ez azt jelenti, hogy a fiatal názáreti lány és a Mindenható közt nincs már semmiféle távolság. Mária ett?l a merész Isten-közelségt?l jön zavarba, mert ez nagy és szent – korántsem magától értet?d? – meglepetés számára, másrészt pedig érzi, itt a dönt? pillanat, melyben Isten teljesen és végérvényesen át akarja írni az életét, az ? személyes beleegyezésével. Innét a ?szent zavar”, amit a várakozás és meghallgatás adventi id?szaka nekünk is felkínál, hiszen Isten Szava belénk lép, hogy az ? saját szent Színe el?tt újra elmondja nekünk, hogy mik vagyunk és mivé lehetünk. Válaszunk erre egyszerre zavartság és ?szinte sóvárgás.

Isten kérésének elfogadása után Mária társ akar lenni a megvalósításban

Isten angyala tudja ezt, ezért bíztat: ?Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél” és elhangzik a gyermek ígérete, akit fogan, világra hoz és Jézusnak nevez. A kockázat óriási: élet vagy halál, Mózes törvénye szerint: ?Ha egy eljegyzett érintetlen leány a városban találkozik egy másik férfival és együtt hál vele, kövezzék halálra, mert nem kiáltott segítségért” (MTörv 22,23-27). Mária Názáret városában találkozik az angyallal és nem kiált segítségért. Az angyal pedig nem semmiféle biztosítékot nem nyújt neki, azon túl, ami az ígéretben rejl? isteni rendelés: az Úr anyja leszel. Máriának ez elég: beleegyezik belülr?l, a szíve mélyén és az elfogadás után már csak társ akar lenni a megvalósításban: Hogy történik ez, mit is kell tennem? Zakariás el?bb tudni szeretné, aztán döntene, Mária ráhagyatkozik és társul szeg?dik a ?Szentlélek száll rá és a Magasságbeli ereje borítja be árnyékával” (Lk 1,35) ígéret jegyében. Nem kap kimerít?, részletes választ, de annál több az ígéret: a Szentlélek lesz h?séges ?rz?je és Oltalom alatt marad. Istennek e lehetetlen kérése el?tt Máriának már nincs kérdése, a szent ámulat érzése betölti egész lényét, ami nem pusztán csak egy egyszer? igen-ben ölt testet, hanem egy mélyen személyes formában, immár most ? mondja ki magát: ?Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). A b?nbeesés miatt az Istent?l elszakadt és eltávolodott ember most el?ször meri ismét kijelenteni: ?Íme, itt vagyok!”. ?Nem menekülök”, ?Készen állok, teljes mértékben a rendelkezésedre állok”.

Mária nem kéreti magát, kényszerb?l sem cselekszik: boldogan vállalja az Isten-anyaságot

Végre a történelemben felbukkan ismét az az ember, aki nem fél, s?t boldog, hogy felismeri önmagát,  mint olyan ?segítség”, amelyre Isten mindig is várt és ami megfelel az ? egyetemes szeretettervének. Az a ?legyen” Mária ajkán messze több, mint egy beleegyezés, egyfajta lelkesed? döntés: ?Adja az Ég is, hogy beteljesedjék bennem!”. Nem hajt fejet, inkább felemeli a fejét szepl?telen szívének nagy örömében. Mária nem kéreti magát, de kényszerb?l sem cselekszik, boldogan vállalja, amit az angyal kért t?le, hogy higgyen. Igenjével immár az istenibe szöv?dik az emberi szál, mert azt már az ember is akarja, együtt az Ég és a föld, hiszen felismerte, hogy az el?tte álló eljövend?t?l való félelem mélyén ott rejlik egy örök ígéret h?sége.

Az Úr születése felé indulva, és hogy él? reménnyel lépjük át a jubileum kapuját, a szív els? mozdulata szükséges, a felébred? rácsodálkozás. Isten ígéretes szavainak a megértéséhez fel  kell oldani a szív merevségét, nemet mondva mindenre, ami bezárhat bennünket félelembe, beletör?désbe és cinizmusba. Csak így tudunk megnyílni Isten újdonságai el?tt, befogadva akaratának a magvát, mindenki javára, és így leszünk képesek mindenre új szemmel tekinteni – zárta els? adventi prédikációját a Pápai Ház szónoka.