杏MAP导航

Vertse Márta – Vatikán

?Mester, mi mit tegyünk?” (Lk 3,12) – idézte Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszból a nép kérdését, amelyet Keresztel? Jánoshoz intézett. Rögtönzött szavakkal hozzátette: ?ez egy szép kérdés, ma este, elalvás el?tt, mindannyian megkérdezhetnénk, mintegy ima formájában: ?Uram, mit kell tennem, hogy felkészítsem szívemet Karácsonyra?” Lukács evangéliuma szerint éppen a legtávolabbiak fejezik ki a megtérés vágyát: nem a farizeusok és a törvénytudók, hanem a vámosok és a katonák, hogy felkészüljenek a Messiással való találkozásra. János így válaszol a vámosoknak és a katonáknak: gyakoroljátok az igazságosságot, legyetek tisztességesek és becsületesek (vö. Lk 3,13-14). Jézus azért jön el, hogy üdvözítsen, nem pedig azért, hogy elítélje azt, ?ami elveszett” (vö. Lk 1,4-32) – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd hozzátette: jobb, ha elmondjuk saját magunkról az igazságot: ?Uram, b?nös vagyok”. Így igazsággal, nem egy hamis, sminkelt igazságossággal közeledünk Jézushoz, aki éppen azért jön el, hogy üdvözítse a b?nösöket.

Gyanakvó és örömteli várakozás

Ebben az adventi id?szakban alázatos, bizakodó szívvel készüljünk az Úr eljövetelére – buzdított rá Ferenc pápa, majd utalt rá, hogy Advent harmadik vasárnapjának olvasmányai a Messiásra való várakozás két módját mutatják be: a gyanakvó és az örömteli várakozást.

Az önzés, a csukott kéz nem tesz boldoggá

A várakozás gyanakvó módja tele van bizalmatlansággal és szorongással. Aki önz? gondolatok rabja, az elveszíti a lélek örömét és teljesen elmerül az evilági életben. Ebb?l a fásultságból Szent Pál üdvözít? szava ébreszt fel, amelyet a filippiekhez írt levele tartalmaz: ?Ne aggódjatok semmiért” (Fil 4,6). Az aggodalom mindig tönkre tesz minket – jegyezte meg a pápa. A keresztények nem élhetnek aggodalommal. Ne aggodalmaskodjatok, ne legyetek csalódottak, szomorúak – hangzott a pápa buzdítása, majd megállapította, hogy ezek a lelki problémák ma is jelen vannak, különösen a fogyasztói társadalmakban. Ismét rögtönzött szavakkal felidézte személyes élményeit: ?Ezekben a napokban Rómában olyan sok embert láttam, akik vásárolni mentek, a fogyasztás aggodalmaskodásával, amely azután szertefoszlik, nem marad bel?le semmi. Az ilyen társadalom elégedetlenül öregszik meg, mert nem képes adni: aki önmagának él, az soha nem lesz boldog. Aki csukott kézzel él és nem nyitja ki a kezét, nem boldog. Aki nem használja kezét arra, hogy adjon, hogy segítsen, hogy osztozzon másokkal, soha nem lesz boldog. És ez a rossz mindannyiunkban jelen lehet, minden keresztényben, bennünk is, papokban, püspökökben, bíborosokban, a pápában is” – mondta Ferenc pápa.

Az Istenbe vetett hit reményt ad

Pál apostol azonban hatékony gyógyszert kínál nekünk, amikor azt írja: ?Ne aggódjatok semmiért, hanem mindazt, amit kértek hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek Isten színe elé” (Fil 4,6). Az Istenbe vetett hit reményt ad! – hangsúlyozta a Szentatya, utalva az Ajaccioban tartott kongresszusra, amely a hit ápolásáról, a népi jámborság szerepér?l szólt. Gondoljunk a rózsafüzér imádságára: ha újra felfedezzük és jól gyakoroljuk, megtanít bennünket arra, hogy szívünket Jézus Krisztusra összpontosítsuk, Mária szemlél?d? tekintetével. És gondoljunk a testvériségekre, amelyek a felebarát szabad lelki és testi szolgálatára nevelhetnek. A testvéregyesületek tagjainak Ferenc pápa azt ajánlotta, hogy tegyék aktívvá a hitet a szeretetszolgálatban, különös tekintettel a leggyengébbekre.

A keresztény öröm szilárd alapja az Úr jelenléte

A Szentatya ezután az örömteli várakozásról elmélkedett. A keresztény öröm semmiképpen sem gondtalan, felszínes, nem egyfajta karneváli öröm. Ehelyett szívb?l fakadó, rendkívül szilárd alapokon nyugvó öröm, amelyet Szofoniás próféta a néphez fordulva így fejez ki: ”Veled van az Úr, a te Istened, az er?s Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel” (Szof 3,17). Bízzunk az Úrban, aki közöttünk van. Olyan sokszor nem emlékezünk rá: közöttünk van, amikor jótettet hajtunk végre, amikor neveljük gyermekeinket, amikor gondozzuk az id?seket. Azonban nincs közöttünk, amikor pletykálkodunk, rosszat mondunk valakir?l. Ott nincs velünk az Úr, csak mi vagyunk ott. Az Úr eljövetele üdvösséget hoz nekünk: ezért ez ok az örvendezésre. Örömünk tehát nem egy csalóka vigasztalás, hanem a Lélek gyümölcse az Üdvözít? Krisztusba vetett hit által, aki kopogtat a szívünkön, megszabadít a szomorúságtól és az unalomtól. Ezért válik az Úr eljövetele minden nép számára jöv?vel teli ünneppé: Jézus társaságában felfedezzük az élet igazi örömét, és a remény jeleit adjuk, amelyeket a világ vár.

Az id?sek egy nép bölcsességei

Az els? ilyen jel a béke jele – hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa. ?, aki eljön, az Emmanuel, a velünk lév? Isten, aki békességet ad ?a földön Isten kedveltjeinek” (vö. Lk 2,14). Az adventi id?szakban, fogadására készülve, növekedjenek közösségeink képességükben, hogy mindenkit elkísérjenek, különösen a fiatalokat a keresztség és a szentségek felé vezet? úton és különös módon az id?seket, akik egy nép bölcsességét jelentik. Ezt ne felejtsük el! – biztatott rá a Szentatya, újból közvetlen szavakkal fordulva a mintegy 15 ezer hív?höz, akik minden alkalommal nagy tapssal válaszoltak. ?És mindannyian elgondolkodhatunk: hogyan viselkedem az id?sekkel szemben? Megkeresem ?ket? Vesztegetem-e rájuk az id?met? Meghallgatom-e ?ket? ?Jaj, ne, unalmasak a történeteikkel!”. Magukra hagyom ?ket? Hány gyerek hagyja magára a szüleit az id?sek otthonában. Emlékszem, egyszer a másik egyházmegyében elmentem egy id?sek otthonába, hogy meglátogassam az embereket. És volt ott egy hölgy, akinek három-négy gyermeke volt. Megkérdeztem: ?És, hogy vannak a gyermekei?”. - ?Jól vannak! Sok unokám van.”  ?És ?k is eljönnek meglátogatni?” - ?Igen, mindig jönnek.” Amikor kijöttem, a n?vér azt mondta: ?Évente egyszer jönnek”. De az anya eltitkolta a gyermekei hibáit. Olyan sokan hagyják magukra az öregeket. Telefonon kívánnak boldog Karácsonyt vagy Húsvétot! Vigyázzatok az id?sekre, akik egy nép bölcsességei!” – hangzott a Szentatya buzdítása.

Ne feledjük el a háborútól szenved? gyermekek fájdalmát

A pápa örömmel állapította meg, hogy Korzikán, hála Istennek sok fiatal van, aki a keresztség és a szentségek felé halad. ?Soha nem láttam még ennyi gyereket, mint itt! Ez Isten kegyelme! És csak két kiskutyát láttam. Kedves testvéreim, szüljetek gyermekeket, akik a jöv?ben örömötök, vigasztalásotok lesznek. Ez az igazság: soha nem láttam még ennyi gyermeket. Csak Kelet-Timorban volt ennyi, de a többi városban nem. Ez a ti örömötök és dics?ségetek”. A Szentatya ezután a nemzetek közötti fájdalmak okait sorolta fel: nyomor, háborúk, korrupció, er?szak. Szólt azokról az ukrán menekült gyermekekr?l, akiket olykor elhoznak a pápai kihallgatásokra és akik elfelejtettek mosolyogni. Gondoljunk ezeknek a háborús országokban él? gyermekeknek a fájdalmára! – kérte a Szentatya.  

Hordozzuk mindig szívünkben Krisztus jelenlétének örömét

Isten Igéje mindig bátorít bennünket, a népeket elnyomó pusztítással szemben az egyház egy reményt hirdet, amely soha nem csal meg, mert az Úr eljön, hogy közöttünk lakjon, eljövetele kimeríthetetlen er?nk forrása. Minden id?ben és minden nyomorúságban Krisztus jelen van, Krisztus a mi örömünk forrása. Velünk van a szenvedésekben, hogy örömét adja nekünk. Mindig hordozzuk szívünkben ezt az örömet, ezt a bizonyosságot, hogy Krisztus velünk együtt halad. Ne feledjük el! És ezzel az örömmel, ezzel a bizonyossággal, hogy Jézus velünk van, boldogok leszünk és másokat is boldoggá teszünk. Ez legyen a mi tanúságtételünk – fejezte be homíliáját Ferenc pápa az Ajaccioban bemutatott szentmisén, Advent harmadik, Gaudete vasárnapján.