ÐÓMAPµ¼º½

°­±ð°ù±ð²õ¨¦²õ

21 ¨²j b¨ªborost kre¨¢lt a Szentatya, k?zt¨¹k N¨¦met L¨¢szl¨® belgr¨¢di ¨¦rseket   21 ¨²j b¨ªborost kre¨¢lt a Szentatya, k?zt¨¹k N¨¦met L¨¢szl¨® belgr¨¢di ¨¦rseket  

Ferenc p¨¢pa hom¨ªli¨¢ja az ¨²j b¨ªborosok kre¨¢l¨¢sakor: J¨¢rj¨¢tok J¨¦zus ¨²tj¨¢t!

Huszonegy ¨²j b¨ªborost, k?zt¨¹k N¨¦met L¨¢szl¨® belgr¨¢di ¨¦rseket, kre¨¢lt Ferenc p¨¢pa december 7-¨¦n szombaton d¨¦lut¨¢n n¨¦gy ¨®rakor a Szent P¨¦ter bazilik¨¢ban tartott b¨ªborosi konziszt¨®rium sor¨¢n. Hom¨ªli¨¢j¨¢ban J¨¦zus felt¨¦tlen k?vet¨¦s¨¦re h¨ªvta az ¨²j b¨ªborosokat, k¨¦rve, hogy t¨¦rjenek hozz¨¢, ?t helyezve sz¨ªv¨¹k k?zep¨¦re; hogy ¨¢polj¨¢k a tal¨¢lkoz¨¢s szenved¨¦ly¨¦t ¨¦s hogy legyenek a k?z?ss¨¦g ¨¦s az egys¨¦g ¨¦p¨ªt?i.

P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán

?A bíborosokat a római pápa határozata teszi bíborossá, melyet a bíborosok testülete el?tt kihirdetnek¡± ¨C szól a kánonjog 351. paragrafusa a bíborosok kreálásáról. ?Cardinales creantur¡± ¨C használja a kánonjog az ?si kifejezést, mellyel a római pápa mintegy ?teremti¡± a bíborosokat arra a feladatra, hogy megválasszák a római pápát és hogy testületileg és egyénileg is a római pápa segítségére legyenek.

Ferenc pápa a konzisztórium során tartott homíliájában f?ként az új bíborosokat arra kérte, hogy járják Jézus útját. A liturgia evangéliuma ugyanis a Jeruzsálem felé tartó Jézusról szól, aki útközben harmadszor jövendöli meg szenvedését. Ennek fájdalmas ellenpontja a két tanítvány, Jakab és János ?helyezkedése¡± anyjuk közbenjárására.

Jézus útja nem a világ dics?ségébe vezet fel, hanem Isten dics?ségébe

Jézus Jeruzsálem felé halad, de útja nem a világ dics?ségébe vezet fel, hanem Isten dics?ségébe, amely magában foglalja a halál mélységébe alászállást, a kereszthalált, mégis két tanítványa más sorsot képzel el Mesterükr?l, két díszhelyet kérve t?le: ?Engedd, hogy a te dics?ségedben üljünk, egyikünk a jobbodon, másikunk a balodon¡± (Mk 10,37). ¨C kezdte beszédét a pápa. Drámai az ellenmondás, de ne botránkozzunk meg ezen ¨C kérte a pápa ¨C, mert ilyen zavaros a mi szívünk. Hiszen a mi szívünk is megtévedhet. És ez velünk is megtörténhet: szívünk eltéved, hagyja magát elkápráztatni a hírnév varázsától, a hatalom csábításától, az Urunk iránti túlságosan emberi lelkesedést?l. Ezért fontos, hogy magunkba nézzünk, és ott, Isten színe el?tt alázattal kérdezzük meg magunktól: Hová tart a szívem? Térjünk vissza tehát a szívünkhöz, ahol Isten képmása rejlik! A Szentatya, az új bíborosokhoz fordulva azt kérte t?lük, hogy igyekezzenek az Úr útján járni! S hogy mit is jelent ez, három képpel világította meg.

Jézus útját követni: visszatérni Hozzá, és visszahelyezni ?t a középpontba

Jézus útját követni mindenekel?tt azt jelenti, hogy visszatérünk Hozzá, és visszahelyezzük ?t mindennek a középpontjába. A lelki életben és a lelkipásztori életben is megkísért a felületesség, amikor megfeledkezünk az igazán lényegesr?l, gyakran másodlagos dolgok lépnek a szükségesek helyére. Vissza kell térnünk mindig a középpontba, levetve a feleslegeset és újból Krisztusba kell öltöznünk. Erre a fontosra emlékeztet a ?cardo-cardine¡±, a sarokpont szó, melyre az ajtószárnyat ráemelik ¨C utalt a pápa a latin szóra, melyb?l a cardinalis, a sarkalatos szó ered: Jézus legyen az alapvet? támpont, szolgálatuk súlypontja, a sarokpont, mely egész életüket irányítja!

Jézus útját követni: ápolni a találkozás iránti szenvedélyt

Másodjára a Jézus követés a találkozás iránti szenvedély ápolását jelenti. Jézus soha nem jár egyedül, Atyjához f?z?d? kapcsolata nem vonja el ?t a világ eseményeit?l és fájdalmaitól. S?t, épp azért jön, hogy meggyógyítsa az ember sebeit, könnyítsen szívének terhein, hogy eltávolítsa a b?nt és hogy széttörje a rabszolgaság láncait. Útja során találkozik az emberek szenvedés sújtotta arcával, közel kerül a reményvesztettekhez, felemeli az elesetteket, meggyógyítja a betegeket, ahogy a zsoltár mondja: ?meggyógyítja a megtört szív?eket és bekötözi sebeiket¡± (Zsolt 147,3). Az út kalandja, a másokkal találkozás öröme, a sebzettek ápolása éltesse a bíborosok szolgálatát.

Jézus útját követni: a közösség és az egység épít?inek lenni

Jézus útján járni végül azt is jelenti, hogy a közösség és az egység épít?i vagyunk. Míg a versengés férge lerombolja az egységet a tanítványok körében, addig Jézus útja a Kálváriára vezet. A kereszten pedig betölti rábízott küldetését: hogy senki ne vesszen el, hogy végleg lerombolja a válaszfalat az emberek közt, és hogy mindannyian az Atya gyermekének ismerjük fel magunkat. A pápa rájuk pillantva megjegyezte: jóllehet eltér? történelemb?l és kultúrából származnak, mégis az Egyház katolicitását képviselik, mert az Úr arra hívta ?ket, hogy legyenek a testvériség tanúi, a közösség megteremt?i és az egység épít?i. Szent VI. Pál buzdítása nyomán gy?zzék le a megosztás kísértését és Krisztus igaz tanítványaiként az egység keresésének buzgóságában ismerjék fel egymást. Káros versengés helyett gondoljanak Jézus szavára: ?De köztetek ne így legyen!¡± (Mk 10,43). Szeressétek egymást testvéri szeretettel, legyetek egymás szolgái, az evangélium szolgái. Jézus útján haladjunk együtt. Járjunk alázattal, járjunk csodálkozással, járjunk örömmel ¨C zárta a bíborosi konzisztóriumon mondott beszédét Ferenc pápa.

Ma 253 bíborosból 140 a választó bíboros és 113 a nem választó bíboros

A konzisztóriumon részt vett Erd? Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek, akit Szent II. János Pál pápa 2003. október 21-én avatott bíborossá. A bíborosi testület jelenlegi összlétszáma 253 f?, ebb?l 140 a választó bíboros és 113 a nem választó bíboros, köztük a 99 éves Angelo Acerbi érsek, akit szintén most kreált bíborossá Ferenc pápa. Angelo Acerbi érsek volt a rendszerváltás során helyreállított szentszéki diplomáciai kapcsolat vezet?je, a budapesti apostoli nuncius.

   

07 december 2024, 19:16