A p¨¢pa az ¨¦v sor¨¢n elhunyt p¨¹sp?k?k¨¦rt ¨¦s b¨ªborosok¨¦rt: J¨¦zus vel¨¹nk hal, mert ¨¦rt¨¹nk hal
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
?Jézus, emlékezz meg rólam¡!¡± ¨C az elítélt kérése mindnyájunkat képviseli
?Jézus, emlékezz meg rólam, amikor Országodba lépsz¡± (Lk 23,42). Ezek az Úr Jézushoz intézett utolsó szavai annak az embernek, akit vele együtt feszítettek keresztre. Nem a tanítványok egyike szól így, akik követték Jézust Galilea útjain, és akikkel megosztotta a kenyeret az Utolsó Vacsorán. Az az ember, aki most az Úrhoz fordul, ellenben egy b?nöz?, aki csak élete végén találkozik vele és akinek még a nevét sem ismerjük ¨C kezdte beszédét a pápa.
Ám ennek az idegennek az utolsó lélegzetével kimondott szavai az evangéliumban igazsággal teli párbeszéddé válnak. Miközben Jézust ?a gonosztev?k közé sorolták¡± (Iz 53,12) Izajás próféta jövendölése nyomán, egy váratlan hang így szólal meg: ?Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ? nem csinált semmi rosszat¡± (Lk 23,41). És valóban így van. Ez az elítélt ember mindnyájunkat képviseli, a nevünket adhatjuk neki. Mindenekel?tt magunkévá tehetjük könyörgését: ?Jézus, emlékezzél meg rólam!¡±. Tarts engem életben az emlékezetedben! Ne feledkezzél meg rólam!¡± ¨C f?zte hozzá a pápa.
Az emlékezés azt jelenti, hogy valakit ?a szívünkre veszünk¡±
Gondolkodjunk el ezen a cselekedeten: az emlékezésen! ¨C ajánlotta. Az emlékezés azt jelenti, hogy valakit ?a szívünkre veszünk¡±, ?a szívünkbe helyezünk¡±. Ez a Jézussal együtt keresztre feszített ember a rendkívüli fájdalmát imává alakítja át: ?Tégy engem a szívedbe, Jézus!¡± - kéri. Nem egy legy?zött ember meggyötört hangján kéri ezt, hanem inkább reménnyel teli hangon. Csak ezt akarja az a b?nöz?, aki utolsó óráján Jézus tanítványaként hal meg, mert ? vendégszeret? szívet keres. Ám neki, aki most csupaszon áll halála el?tt, már csak ez számít. Az Úr pedig meghallgatja a b?nös imáját, a végs?kig men?en, mint mindig. Krisztusnak fájdalomtól átjárt, nyitott és nem bezárkózó szíve megnyílik a világ üdvözítésére: maga is haldokolva, befogadja a haldokló szavát. Jézus velünk hal meg, mert értünk hal meg ¨C állapította meg a pápa.
Jézus emlékezése hatásos, mert ? irgalomban gazdag
Az ártatlan megfeszített így válaszol a vétkes megfeszített felhívására: ?Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban¡± (Lk 23,43). Jézus emlékezése hatásos, mert ? irgalomban gazdag. Míg az ember élete megsz?nik, Isten szeretete megszabadít a haláltól. Akkor az elítélt ember megváltást nyer; az idegen társsá válik; egy rövid találkozás a kereszten megtartja ?t mindörökké a békében. Ferenc pápa ekkor megfontolásra szólított: Hogyan találkozunk Jézussal, hogyan engedem meg neki, hogy találkozzon velem? Megengedem-e neki a találkozást, vagy bezárkózom önzésembe, fájdalmamba? B?nösnek érzem-e magam, vagy pedig igaznak, aki így szól: Nincs rád szükségem, menj tovább!
Az Úr emlékezete meg?rzi az egész történelmet
Jézus megemlékezik a mellette megfeszítettr?l. Gondjába veszi utolsó leheletéig és ez elgondolkodtat minket: Van ugyanis lehet?sége annak, hogy megemlékezzünk az emberekr?l és dolgokról. Emlékezhetünk sérelmekre, emlékezhetünk befejezetlen ügyeinkre, de emlékezhetünk barátokra és ellenfelekre. Testvéreim, kérdezzük meg magunktól a mai evangéliumi történet kapcsán: Hogy állunk a szívünkben él? emberekkel? Hogyan emlékezünk azokra, akik az élet eseményei során elhaladnak mellettünk? Megítélem-e ?ket? Vagy pedig befogadom? Kedves testvéreim ¨C folytatta a pápa: Isten szívéhez fordulva, a mai és a minden id?k embere reménykedhet az üdvösségben, még akkor is, ha ?a balgák szemében úgy t?nt, hogy meghalnak¡± (Bölcs 3,2). Az Úr emlékezete azonban meg?rzi az egész történelmet, mert az emlékezet meg?riz. ? a történelem irgalmas bírája, aki gazdag az irgalmasságban. Az Úr mint bíró, közel van hozzánk, mert ? közeli, együttérz? és irgalmas. Ez az Úr hármas magatartása. Közel vagyok-e az emberekhez? Van-e könyörületes szívem? Irgalmas vagyok-e? ¨C sorolta a pápa a kérdéseket. Ezzel a hittel imádkozunk ma az elmúlt tizenkét hónapban elhunyt bíborosokért és püspökökért. Emlékük engeszteléssé válik e testvéreink javára. Isten népének kiválasztott tagjai ?k, akik megkeresztelkedtek Krisztus halálára (vö. Róm 6,3), hogy feltámadjanak Vele. Pásztorai és példaképei voltak az Úr nyájának (vö. 1Pét 5,3). Most az ? asztalához telepedhetnek, miután megtörték az élet Kenyerét itt a földön. Szerették az Egyházat, mindegyik a maga módján, de mind szerették az Egyházat. Imádkozunk, hogy örökké élvezhessék a szentek társaságát! Mi pedig szilárd reménnyel várjuk, hogy velük együtt örvendezzünk majd a Paradicsomban. Befejezésül a pápa arra kért mindenkit, hogy háromszor ismételjék el vele együtt: Jézusunk, emlékezz meg rólunk! Jézusunk, emlékezz meg rólunk! Jézusunk, emlékezz meg rólunk!
