Ferenc p¨¢pa a szeminarist¨¢knak: keress¨¦tek f?l korunk lelki ¨¦s fizikai b?rt?neit!
Lorena Leonardi / Ged? Ágnes - Vatikán
Elmenni a börtönök mélyére, hogy elvigyék a vigasz olaját és a remény borát, de nemcsak a büntetésvégrehajtási intézetekbe, hanem minden olyan rabságba, amely társadalmunk tagjait gúzsba köti: legyen az ideológiai, erkölcsi, kizsákmányoló börtön, vagy a vigasztalanság, a tudatlanság, az Isten elfelejtésének rabsága. Ferenc pápa ezt az üzenetet bízta a Pamplona és San Sebástián spanyol egyházmegyék szeminaristáira. A mintegy negyven papnövendékhez anyanyelvén szólt a Szentatya, utalva rá, hogy érsekük azért ragaszkodott ehhez az audienciához, mert tudja, hogy a pápa szívéhez közel állnak a börtönlakók. A szeminárium nem egy börtön ¨C tréfálkozott -, hanem olyan hely, ahol megtanulják, hogy a pap meg akar váltani, a rabok megváltója, mert Jézus él? képmása, aki a nagybet?s Megváltó.
Fontos elmenni a börtönökbe
A pápa több ízben kérte, hogy a papok menjenek el a börtönökbe. Róma püspökeként Nagycsütörtökön a lábmosás szertartását börtönökben végzi. Nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy megmossuk a lábukat. Egy emlékét is felidézte ezzel kapcsolatban: ?Egyszer a lábmosás szertartásakor egy n?nek mostam a lábát egy n?i börtönben. És amikor a következ?re áttértem volna, megragadta a kezem, a fülemhez hajolt és azt mondta: ?Atyám, én megöltem a fiamat¡±. Ilyen bels? lelkiismereti drámákat élnek meg azok, akik a börtönben vannak. Amikor papok lesztek, menjetek el a börtönökbe, ez els?dleges. És mi mind elmondhatjuk azt, amit én érzek: miért ?k és nem én?¡±
Nemcsak fizikai börtönökre utalt beszédében a pápa, hanem els?sorban a mentális, érzelmi és lelki börtönökre, amelyekre ítéltethetünk. A papokat felkenik, hogy szabadulást hirdessenek a raboknak, akiket néha tudtukon kívül is leláncol sok minden: a kultúra, a társadalom, a káros szenvedélyek, a titkos b?nök.
Engedelmesen a Léleknek, a felesleges dolgoktól mentesen
A szeminaristák ne féljenek szembenézni a bálványimádó szolgálat kísértésével, ahol magunkat helyezzük a középpontba, anyagi hatalmat vagy tapsot keresve. Legyenek engedelmesek a Léleknek, a pusztában találkozzanak Istennel, szabaduljanak meg attól a sok dologtól, ami fölöslegesen lehúz minket. Jézus, amikor Názáretbe megy, tudja, hogy ? a világ szemében nem más, mint József fia, egy közülünk. Sose feledjék ezeket a gyökereket, hogy ?k a nép fiai. ?Apostolkodásunkban nem tehetünk különbséget az emberek között, f?leg, ha külföldiek, vagy egyenesen ellenségek, mert Isten szemében mindnyájan gyermekei vagyunk. Amikor a testvérünkre nézünk, felismerjük benne a készséget, hogy megkapja a kegyelmet, amit az Úr kínál neki¡±.
Az irgalmasság fáradhatatlan hordozói
Egy másik evangéliumi részletre utalt a pápa, amikor az Úr megfeddi szívük keménysége miatt kortársait, akik nem értik, miért akarja gyorsan kiszabadítani a rossz szellem által évek óta megkötözött n?t. ?Ti legyetek készen mindig az áldásra, a kiszabadításra¡±. Bátran, önzetlenül és fáradhatatlanul vigyétek el Isten irgalmasságát mindenkinek ¨C buzdította végül a spanyol papnövendékeket a pápa.
