Ferenc p¨¢pa hom¨ªli¨¢ja a jakartai szentmis¨¦n: adjunk testet Krisztus befogadott Ig¨¦j¨¦nek
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
Kalkuttai Szent Teréz liturgikus emléknapján a Lukács evangélium szerinti csodálatos halfogás történetéhez (Lk 5,1-11) f?zte a pápa a gondolatait. A találkozás Jézussal két alapvet? magatartásra hív minket, az Ige meghallgatására és annak megélésére. Szívvel kell hallgatni az Igét, hogy aztán életté váljon bennünk.
A tanítvány els? feladata, hogy alázattal befogadja az Úr egyedül üdvözít? Szavát
Az evangéliumi történetben a sokaság ott tolong Jézus körül, mert éhesek és szomjasak a Szavára, hiszen az ember mindig keresi azt az igazságot, mely jóllakatja és betölti a boldogság utáni vágyát. Nem elég az emberi szó, hanem fölülr?l érkez? fényre van szüksége, mely megvilágítja a lépteinket, olyan vigaszra van szüksége, mely nem csal meg és ami irányt?ként eligazít az életben. A tanítvány els? feladata tehát, hogy alázattal tudja befogadni az Úr egyedül üdvözít? Szavát, miként a nép tette azt a bárkában ül? és tanító Jézust hallgatva. A mi hitéletünk akkor kezd?dik, amikor alázattal befogadjuk Jézust életünk bárkájába, amikor helyet adunk neki, hallgatunk Igéjére ¨C hangsúlyozta a Szentatya.
Az Úr Igéje azt igényli, hogy konkrétan öltsön testet bennünk
Ugyanakkor az Úr Igéje azt igényli, hogy konkrétan öltsön testet bennünk, ezért a hivatásunk abban áll, hogy az Ige szerint éljünk. Jézus, miután befejezte a parton álló sokaságnak szóló tanítását, ezért kéri Pétert?l, hogy vállalja a kockázatot, evezzen a mélyre és ott vesse ki a hálót. Az Úr Igéje ugyanis nem maradhat egy szép elvont eszme, vagy pillanatnyi érzelem, hanem azt kéri t?lünk, hogy változtassuk meg nézetünket, hagyjuk, hogy szívünk Krisztus képére formálódjon át. Az Úr Igéjének perzsel? ereje arra szólít fel, hogy evezzünk mélyre, szakadjunk el rossz szokásaink, félelmeink és középszer?ségeink partjaitól és merjünk új életet élni.
Újra meg újra vessük ki a hálóinkat minden kudarcunk ellenére
Az akadályokkal és a kifogásokkal szemben tekintsünk Péter magatartására. egy nehéz éjszaka után, melyben nem fogott semmit, fáradt és csalódott volt, de a kudarc okozta lebénulás helyett így szól: ?Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót¡± (Lk 5,5). Ekkor történik a hallatlan csoda: a bárka úgy megtelik hallal, hogy majdnem elsüllyed. A mindennapi élet számos feladatával szemben, egy igazságosabb társadalom építése közben, a béke és a párbeszéd útján el?rehaladva néha alkalmatlannak érezzük magunkat e feladatra a ránk nehezed? súly és számos elkötelezettség miatt, de mindezek nem állíthatnak meg bennünket az úton. Péter alázatával és hitével mi sem maradhatunk kudarcaink foglyai, és ahelyett, hogy üres hálónkra bámulnánk csalódottan, tekintsünk Jézusra, és Benne bízva evezzünk mélyre, újra vessük ki a hálóinkat, a kudarcos éjszaka ellenére, amikor semmit sem fogtunk.
Ha semmit sem tudunk adni, akkor azt a semmit adjuk oda
Ferenc pápa ekkor a nap liturgikus szentjének, Kalkuttai Teréz anyának egy mondását idézte, aki fáradhatatlanul viselte gondját a szegényeknek és munkálkodott a béke és a párbeszéd megteremtésén: ?Ha semmit sem tudunk adni, akkor azt a semmit adjuk oda. . És ne felejtsük: Még ha nem is aratnánk semmit, soha ne fáradjunk bele a vetésbe.¡±
Homíliája végén Ferenc pápa az indonéz nemzethez, e csodálatos és változatos szigetvilághoz szólt és arra kérte a ?ket, hogy ne fáradjanak bele újból a mélyre evezni és ott kivetni a hálót! Merjenek bátran álmodni, hogy felépítsék a béke civilizációját! Legyenek a szeretet magvet?i, bizalommal járják a párbeszéd útját, továbbra is gyakorolják a jóságot a rájuk jellemz? megkülönböztet? mosollyal. Így terjesszék a remény illatát a környezetükben. Járjanak együtt az Egyház és a társadalom javára! Legyenek az evangélium reményének az épít?i, mely soha nem csal meg és ami végtelen örömre nyitja meg ?ket.
