杏MAP导航

Vertse Márta - Vatikán

Következesen éljük meg hitünket, amit az imában mondunk, azt valósítsuk meg a gyakorlatban. Az igazi tisztaság nem küls? rítusokhoz kapcsolódik, hanem szívünk nyitottságától, bels? magatartásunktól függ.

Tisztaság és tisztátalanság

A vasárnapi evangéliumi szakaszban (vö. Mk 7,1-8.14-15.21-23) Jézus a tisztáról és tisztátalanról beszél: ez a téma nagyon kedves volt kortársai számára. F?ként a szertartások és a viselkedési szabályok betartásához kapcsolódott, hogy kerüljenek bármilyen érintkezést, kapcsolatot a tisztátalannak tartott dolgokkal vagy személyekkel és ha ez mégis megtörtént, töröljék ki a ?foltot” (vö. Lev 11-15) - kezdte beszédét Ferenc pápa. Felidézte, hogy azokban az id?kben néhány vallási vezet? szinte megszállottja volt a tisztaságnak és a tisztátalanságnak. Az evangéliumi szakaszban néhány írástudó és farizeus, akik szigorúan betartják az ilyen szabályokat, vádolják Jézust, mert megengedi tanítványainak, hogy mosatlan kézzel vegyenek magukhoz ételt. És Jézus a farizeusoknak ezt a tanítványaira vonatkozó szemrehányását arra használja fel, hogy a ?tisztaság” jelentésér?l beszéljen.

A tisztaság nem küls? rítus, hanem bels? hozzáállás

A tisztaság nem küls? szertartásokhoz, hanem mindenekel?tt bels? hozzáálláshoz kapcsolódik - mondja Jézus. Ahhoz, hogy tiszták legyünk, tehát nincs szükség arra, hogy többször is kezet mossunk, ha azután gonosz érzéseket táplálunk szívünkben, mint a kapzsiság, az irigység vagy a kevélység, vagy olyan rossz gondolatokat, mint a másik megtévesztése, a lopás, az árulás és rágalmazás. Jézus óva int a szertartásosságtól, ami nem teszi lehet?vé, hogy növekedjünk a jóban, s?t, olykor oda vezethet, hogy elhanyagoljunk, vagy egyenesen igazoljunk magunkban és másokban olyan döntéseket és magatartásokat, amelyek ellenkeznek a jótékony szeretettel, amelyek megsebzik a lelket és bezárják a szívet.

A farizeusok kett?s életet éltek

És ez számunkra is fontos – mutatott rá a pápa. Nem lehet például a szentmisér?l kilépve, már a templom lépcs?jén megállni, hogy gonoszul és kíméletlenül pletykáljunk mindenr?l és mindenkir?l. A pletykálkodás tönkre teszi a szívet, tönkre teszi a lelket. Nem lehet ilyent csinálni! Te elmész a misére és utána ilyesmit csinálsz – ez nagyon csúnya dolog – tette hozzá rögtönzött szavakkal Ferenc pápa. Vagy jámbornak mutatkozunk az imádságban, de aztán otthon hidegen és távolságtartóan bánunk családtagjainkkal, vagy elhanyagoljuk az id?s szül?ket, akiknek segítségre és társaságra van szükségük (vö. Mk 7,10-13). Ez egy kett?s élet, ezt csinálták a farizeusok. Ez a küls? tisztaság jó hozzáállások nélkül, a mások iránti irgalmasság magatartása nélkül. Vagy nem lehet látszólag nagyon igazságosnak mutatkozni mindenkivel szemben, talán még önkéntes munkát és néhány emberbaráti gesztust is végezni, de aztán belül gy?löletet fejleszteni másokkal szemben, megvetni a szegényeket és a legkisebbeket, vagy becstelenül viselkedni a munka területén – szögezte le a Szentatya.

Mi a szeretetre lettünk teremtve

Ha így teszünk, akkor küls? gesztusokra fokozzuk le Istennel való kapcsolatunkat és belül áthatolhatatlanná válunk kegyelme megtisztító tevékenységére olyan gondolatokban, üzenetekben és magatartásokban elid?zve, amelyek nélkülözik a szeretetet. Mi másra lettünk teremtve. Az élet tisztaságára, a gyengédségre, a szeretetre lettünk teremtve.

Következetesen éljük meg hitünket

Ferenc pápa beszéde befejez? részében arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a kérdéseket: következetesen élem-e meg a hitemet, vagyis amit a templomban teszek, azt megpróbálom ugyanolyan lelkülettel tenni a templomon kívül? Azt, amit az imában mondok, érzéseimmel, szavaimmal és tetteimmel megvalósítom-e a gyakorlatban, közel állva testvéreimhez és tiszteletben tartva ?ket? Gondolkozzunk el róla – kérte a Szentatya, végül a következ? szavakkal fohászkodott Sz?z Mária segítségéért: ?Mária, legtisztább Anyánk, segíts nekünk, hogy életünket szívb?l jöv? és a gyakorlatban megvalósított szeretetben Istennek tetsz? imádattá tegyük (vö. Róm 12,1)!”.