杏MAP导航

Salvatore Cernuzio / Vértesaljai László – Vatikán

?Az asszisztált öngyilkosság és az eutanázia abszolút ellentmondása; az élethez való jog védelme f?ként a leggyengébbek esetében; a nem arányos kezelések szükségszer? kezelése; a betegek fokozottabb ellátása; együttm?ködés az egyház és a politika között az életvégi kérdésekben” – a f? témái annak a kötetnek, melyet Vincenzo Paglia érsek, az Életvéd? Pápai Akadémia elnöke bemutatott Ferenc pápának, azzal a szándékkal is, hogy tisztázza a kislexikon megjelenésével kapcsolatos vitákat, melyek az élet végér?l szóló némely kijelentésével kapcsolatban merültek fel. A 88 oldalas szószedet röviden pontosítja az életvég legfontosabb kérdéseit, mint például az eutanázia, az asszisztált öngyilkosság, a palliatív ellátás, a hamvasztás… A július elején, immár egy hónapja megjelent kiadvány az elmúlt napokban az érdekl?dés homlokterébe került, miután egyes újságok kiemelték, mik lennének ?nyitányok” a témában a Szentszék részér?l. A Szentatyánál tett látogatása után Vincenzo Paglia érsek a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott és kifejtette, ezek az ?újdonságok” valójában olyan jelzések, amelyek a pápák és az egyház elmúlt hetven évben megfogalmazódott tanításában gyökereznek.

Mit szólt ehhez Ferenc pápa, aki mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy megvédje az életet, annak fejl?dése minden szakaszában?

Ferenc pápa megismételte nagyrabecsülését az Életvéd? Pápai Akadémia munkájáért. Természetesen az élet végének kérdése összetett és bonyolult, és err?l a kérdésr?l gazdag az Egyház tanítóhivatali megnyilatkozása XII. Piusz pápától, 1957-t?l kezdve egészen napjainkig. Az életet annak egésze során meg kell védeni, nem csak bizonyos pillanatokban. Mindenekel?tt az élethez való jogot és különösen a kiszolgáltatott emberek életét kell megvédeni, hogy ellensúlyozzuk a ?leselejtezés kultúráját”, amely a mai emberek öngondoskodásának és autonómiájának igénye mögött bújik meg.

Vannak, akik azt állítják, hogy a kézikönyv a Szentszék nyitánya a betegek táplálásának és a vízbevitelének felfüggesztése felé. Tényleg így van?

Emlékszem, hogy XII. Pius pápa már 1956-ban – amint arról a Lexikon is beszámolt – meger?sítette a mesterséges lélegeztetés felfüggesztésének jogszer?ségét, amennyiben súlyos körülmények lépnek fel. 2007-ben pedig maga a Hittani Kongregáció – miután meger?sítette a használatukra vonatkozó pozitív el?feltevést – elismerte, hogy azok használata jogszer?en megszakítható (vagy éppen nem indítható el), ha ?túlzott megterheléssel vagy jelent?s fizikai megpróbáltatással járnak”. Ez két olyan kritérium, amely a nem arányos kezelések meghatározásának részét képezi, vagyis amelyeket fel kell függeszteni. Ez egy olyan értékelés, amelybe lehet?ség szerint a betegeket mindig be kell vonni. A Lexikont tehát a maga teljes egészében kell elolvasni! – sürgette Paglia érsek.

Változik valami az eutanáziával és az asszisztált öngyilkossággal kapcsolatban? Egyes újságok az életvégr?l szóló vatikáni kislexikonnal kapcsolatban úgy fogalmaztak, hogy a terápiához való merev ragaszkodás vagy a kezelés indokolatlanul makacs elutasítása valójában kedvez? véleményt takar...?

Az Egyház ismételten leszögezi, hogy abszolút módon ellenzi az eutanáziát és az asszisztált öngyilkosságot. Ez az én meggy?z?désem is, még ha valaki azt akarja is, hogy az ellenkez?jét állítsam. De az Egyház arra a megfontolásra is felszólít minket, hogy az értelmetlen makacsság (terápiás megátalkodottság) mennyire nem az orvostudomány és a kezelések kifejez?dése, amelyeket valójában a beteg személyre szabtak, mégpedig a beteg javára. A halál sajnos az élet dimenziója. Ez elkerülhetetlen. Természetesen soha nem szabad lerövidítenünk az élet id?tartamát, de nem szabad megátalkodnunk abban sem, hogy bármilyen módon akadályozzuk annak lefolyását. Törékenyek vagyunk. És itt van az, amiért vigyáznunk kell egymásra. Sokkal keményebben kell dolgoznunk, mint általában, hogy elkísérjük az embereket életük végs? szakaszában, tudva, hogy nekünk, hív?knek nem a halálé az utolsó szó!

A Lexikon ?közvetítésekr?l szól jogalkotási síkon”, ezek közül melyek tekinthet?k elfogadhatónak?

Nincsenek el?zetesen ?elfogadható közvetítések”. Természetesen az életvége alapvet? és nagyon kényes kérdéseiben kívánatos, hogy a lehet? legmagasabb szint? konszenzus szülessen, és ezért az eltér? érzékenységeket és vallási meggy?z?déseket tiszteletteljesen figyelembe veszi. Ez a politika feladata. Az Egyház együttm?ködhet ebben az egész társadalom közös javát szem el?tt tartva. Ám az egyház a lelkiismeret formálásáért felel?s, nem pedig a törvények kidolgozásáért