杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Jézus vigasztalanságban is áldja az Atyát    

Jézus küldetésének nehéz pontját érinti a szentmise evangéliuma, hiszen a sok tanítás és csoda ellenére az emberek nem térnek meg, s?t félreértik. ? azonban ebben ?a lelkipásztori vigasztalanságában” sem keseredik el, hanem égre emelt tekintettel áldja az Atyát, aki Isten Országát az egyszer?eknek nyilatkoztatta ki. Vagyis Jézus a vigasztalanság idején is olyan tekintetet hordoz, mely túllát a dolgokon, dicséri az Atya bölcsességét, aki meglátja az elrejtett dolgokat, az egyszer?ek szívébe fogadott Igét, Isten Országa fényét, mely utat tör magának. Nincs szükségünk immanens tekintetre, amely emberi stratégiákból, politikai számításokból vagy ideológiai csatározásokból áll, mi nem egy parlamenti ülésre vagy reformtervezet meghozatalára gy?ltünk egybe, hiszen a szinódus nem parlament, mert a f?szerepl? itt a Szentlélek. Azért vagyunk itt, hogy Jézus tekintetével járjunk, aki áldja az Atyját, és befogadja a megfáradtakat és az élet terhét hordozókat – szögezte le Ferenc pápa.

Istenre tekintve mi is hordozzuk Jézusnak az emberiség iránt irgalmas tekintetét

Kezdjünk tehát Jézus tekintetével, amely áldó és befogadó tekintet. Jézus az elutasítása ellenére továbbra is áldó tekintettel szemléli az Atya m?veit, szíve nyugodt marad a viharban is. Az Úrnak áldó tekintete az Egyházat is arra hívja, hogy örömteli lélekkel szemlélje Isten m?veit a jelenben, és korunk hullámverései közepette se csüggedjen, ne keressen ideológiai kiskapukat, ne barikádozza el magát megszerzett bizonyosságai mögé. Az Egyház lelki bölcsességét XXIII. Szent János pápa a II. Vatikáni Zsinat ünnepélyes megnyitásán így foglalta össze: ?Az Egyháznak el?ször is soha nem szabad levenni a tekintetét az ?sökt?l kapott szent örökség igazságáról, másfel?l pedig a jelenre kell tekintenie, hogy az új helyzetekben új utakat nyisson az apostolkodás számára”. Jézus tekintete ma azt sugallja, hogy az egyház kerülje a megosztó és szembenálló magatartást és Pál apostollal együtt csak ?az Úr Jézus Krisztus keresztjében dicsekedjék”. A kérdés ugyanaz, amit XVI. Benedek pápa 2012-ben a XIII. rendes püspöki szinóduson mondott: ?Isten megszólalt, valóban megtörte a nagy csendet, megmutatta magát, de hogyan vihetjük ?t a mai világ emberének az üdvösségére?” Ma is ez a feladat, hogy Istenre tekintve hordozzuk az emberiség iránt irgalmas tekintetét, mint egy egységes és testvéri egyház, mely meghallgat és párbeszédet folytat.

Jézus befogadó tekintete kéri, hogy egyháza legyen vendégszeret? közösség, zárt ajtók nélkül

A homília második gondolata Jézus befogadó tekintetét értelmezte. Miközben a magukat bölcseknek tartók nem képesek felismerni Isten m?veit, Jézus felujjong az Atyában, mert feltárja magát a kicsinyeknek, az egyszer?eknek, a lélekben szegényeknek, mint ahogy egyszer egy otthoni plébánián egy nagyon id?s és egyszer? néni nagy bölcsességgel szólt hozzá a közösség éget? gondjához – emlékezett Ferenc pápa. Jézus befogadó tekintete kéri, hogy egyháza legyen vendégszeret? közösség, zárt ajtók nélkül. A mostani bonyolult id?kben az új kulturális és lelkipásztori kihívásokra szívélyes és kedves bels? hozzáállással kell választ adni. A zsinati párbeszédben, a ?Szentlélekben való menetelés” során az ? tekintetével nézzünk a mai kihívásokra és Szent VI. Pál pápa szép kifejezését – ?az egyház maga váljon párbeszéddé” – valósítsuk meg, magunkra öltve Jézus ?szelíd igáját”. Az egyház ajtói legyenek nyitva mindenki el?tt! – kérte a Szentatya. Isten szent népe e nehézségekkel és kihívásokkal szemközt Jézus áldó és befogadó tekintetével el tudja kerülni a veszélyes kísértéseket, hogy merev Egyházzá legyünk, amely felvértezi magát a világgal és hátrafelé tekint, továbbá hogy nehogy langyos Egyház legyünk, amely átadja magát a világ divatjának. Az Apokalipszis könyvének az Ura az ajtónk el?tt áll és kopogtat, hogy megnyíljon az ajtó.

Az Anyaszentegyháznak mindig szüksége van a megtisztulásra, a ?megújításra”

Homíliája befejez?, buzdító részében a Szentatya azt kérte, hogy járjunk együtt, alázatosan, buzgón és örömmel, Assisi Szent Ferenc, a szegénység és béke szentjének a nyomában járva, aki testében viselte Jézus stigmáit. Róla írta Szent Bonaventúra, hogy miközben imádkozott a feszület el?tt, az Úr szólt hozzá: ?Menj, és javítsd meg egyházamat”. A szinódus is arra emlékeztet, hogy az Anyaszentegyháznak mindig szüksége van a megtisztulásra, a ?megújításra”, mert mindannyian Isten megbocsátott b?nös népe vagyunk, mely vissza akar térni a forrásához,  Jézushoz, hogy a Lélek ösvényein járjon, aki legyen és maradjon a szinódus f?szerepl?je! – zárta homíliáját Ferenc pápa a szinódust megnyitó szentmise során.