杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Német László belgrádi érsek homíliájában párhuzamot vont az országalapító Szent István király m?ve és az ország jelenlegi helyzete közt, hangsúlyozva, hogy ?mindenkinek legyen helye a hazában” és ?törekedjünk nem annyira egymásról, hanem inkább egymással beszélni”. Most hallgassák meg Német László érsek homíliáját:

Kedves testvéreim,

A mai ünnepre kiválasztott bibliai olvasmányok sokat segítenek abban, hogy elmélyítsük ennek az ünnepnek a jelent?ségét.

István király idejében épp úgy, mint napjainkban, rengetek nyugtalanság, harc, bizonytalanság volt az akkor ismert világban. Az emberek jobban tisztelték a nyers er?t, a fegyverek beszédét, mint azokat az értékeket és erényeket, amelyr?l a mai els? olvasmány beszél. ?Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a hitnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és erény minden reménye.” A szent író Istenre gondolt, nem emberi er?re és emberi mesterkedésre. Nem nagy sikere volt ennek a szövegnek István idejében. Mondhatnák azért, mert nem volt internet, az emberek nem tudtak hozzáférni a szöveghez, vagy azért, mert kevesen tudtak írni-olvasni. Lehet, hogy ez mind igaz, de ma mind ezek a dolgok léteznek, és mégis úgy t?nik, hogy nincsenek ránk hatással a Biblia szavai. Mi Istennél keressük az igazságot és az életünket meghatározó utat? Valóban értjük-e, mit jelent az, hogy csak nála van élet és erény minden reménye”?

A szent író békét és áldásos életet kíván az embernek, olyan életet, amely az Isten és ember ?szinte barátságából fakad. A szöveg világossá teszi, hogy mi Isten igazi terve a teremtett világgal és benne az emberrel, mégpedig azt szeretné elérni, hogy minden Isten szépségét, igazságát sugározza vissza, a szeretet és jóság tettein keresztül, ami mindig másokkal kell megosztani.

Arról, hogy István 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén Mária oltalmában ajánlotta országát, a Hartvik püspökt?l származó legendából tudunk. Így olvashatunk err?l:

?... láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, el?szólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dics?ít? nagyjait; el?ször megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette ?ket, hogy ?rizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal tör?djenek, de mindenekel?tt a kereszténység zsenge ültetvényén cs?szködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királyn?je, e világ jeles újjászerz?je, végs? könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« (Vö. Zsolt 31,6)”

István ezen rendelkezése rámutat arra, hogy az els? királyunk merte vállalni azt, amir?l az els? olvasmány beszél: megértette, hogy a mi Istenünk által elképzelt világ a béke világa, a jóság világa, a bölcsesség világa. Hisz István nem kért fegyvert, olcsó génmanipulált gabonát, sok gyereket, hanem békét és egységet az ? országában. Micsoda hit lehetett Istvánban, hogy élete alkonyán egy ilyen álomban higgyen, hogy számára ez volt a legfontosabb. Országának a jöv?je, békében, egységben, a keresztény hitben meger?sítve!

István királyunk komolyan vette az újszövetségi bibliai szöveg mondanivalóját is: felismerte, hogy Máriának, a n?nek a mai szentleckéb?l, milyen hihetetlen szerepe volt a megváltás m?vében. Anyaként ? volt Jézus nevel?je, anyaként ? volt Jézus állandó útitársa – gondoljunk csak arra, mit is jelent a szinódusnak az eredeti jelentése – anyaként ? állt Jézus keresztje alatt. N?ként.

A n?k szerepér?l az egyházban még sok szó fog esni ezen a szinóduson. Mindenki számára fontos lehet, hogy ne felejtsük el Mária szerepét a megváltásban, Gábriel angyal üzenete átadásának pillanatától a jeruzsálemi pünkösdi csodáig, amikor megszületett az Egyházunk.

Mária életében megvalósult az ószövetségi olvasmány tartalma a legteljesebb formában: Máriának méhében megtestesült az élet és az igazság Ura, Jézus, Isten Fia. Mária megmutatta, hogy lehet jónak lenni egy sokszor gonosz világban, hogy lehet segíteni másokat is abban, hogy megismerjék és elmerüljenek ebben az isteni jóságban és szépségben.

A mai ünnep arra kötelez minket, hogy ezeket az értékeket, amelyekr?l ma hallottunk, saját és társadalmi életünkben valósítsuk meg.

István egy országot akart, ahol béke uralkodik. Hála Istennek, ma nincs háború országunkban, és mégis micsoda állapotok uralkodnak! Nincs társadalmi párbeszéd, az országunk minimum két táborra szakadt, rengeteg a sárdobálás, és a legjobb fiataljaink – és nem csak ?k – elhagyják az anyaországot. Amennyire örömmel tölt el engem személyesen, hogy a héten két magyar is Nobel díjat kapott, annál fájdalmasabb a felismerés, hogy mind a ketten külföldön élnek, és ott boldogulnak. Nem az úgynevezett anyaországban.

István imájában – a hagyomány szerint – nem hangsúlyozta, hogy ?magyarok országa”, csak azt, hogy ország. Ez érthet?, hisz István idejében az ? országa nagyon is többnyelv? és multikulturális volt. Mi ma Magyarország Patrónájáról beszélünk, egy országról, amely magába foglalja annak minden lakosát. A magyarok mellett azonban mind több és több idegen munkást találunk, akiket befogad az állam a további fejl?dés reményében. És itt nem szabad elfelejteni a roma nemzettársainkat sem. István ?ket is Mária oltalma alá helyezte.

Magyarország mindenki hazája, akik a határain belül laknak, és akik a történelem sötét szöv?dményei miatt az anyaország határain túl kell, hogy magyarnak érezzék magukat.

A mai Evangélium Gábriel és Mária találkozójáról számol be. Ebben a találkozásban világosan látjuk, hogy Máriának milyen hihetetlen hite és Istenbe vetett bizalma volt. Három hónappal kés?bb Mária meglátogatta Erzsébetet, aki ezekkel a szavakkal üdvözölte rokonát: ?Boldog vagy Mária”, mert Benned Isten minden ígérete most beteljesítést nyert.

Erzsébet szavai csengenem ma fülemben, amikor azokat aktualizálva, most ezt merem mondani:

Boldog vagy Magyarország, hogy béke uralkodik benned!

Boldog vagy Magyarország, hogy benned mindenki otthonra találhat!

Boldog vagy Magyarország, mert lakosaid nem csak egymásról beszélnek, hanem egymással is!

De legyél még boldogabb Magyarország, amikor mindenki, aki elhagyta hazánkat, visszajön szárnyaid alá, Mária országába.

Ámen.