杏MAP导航

Vertse Márta – Vatikán

Az évközi harmincadik vasárnap evangéliumi szakaszát elemezve, amely Isten legf?bb parancsolatáról szól, a pápa óva intett a világi és spirituális bálványimádástól, hangsúlyozva, hogy az Isten és a felebarát szeretete mindennek a lényege és irányt mutató alapelve. Feladatunk, hogy elvigyük a világba az evangélium örömét.

A legf?bb parancs Isten imádata

Egy törvénytudó Jézushoz jön egy ürüggyel, pusztán csak azért, hogy próbára tegye ?t. Kérdése azonban fontos és mindig id?szer?, amely olykor utat tör a szívünkbe és az Egyház életébe: ?Melyik a legf?bb parancs?” (Mt 22,36) – kezdte homíliáját Ferenc pápa, megállapítva, hogy az egyházi Hagyomány él? folyójában elmerülve mi is feltesszük magunknak a kérdést: mi a legfontosabb? Melyik a központi hajtóer?? Mi az, ami legfontosabb olyannyira, hogy mindennek az irányadó alapelve? Jézus válasza egyértelm?: ?Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedb?l, teljes lelkedb?l és teljes elmédb?l. Ez a legf?bb: az els? parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt 22,37-39) – idézte a vasárnapi evangéliumi szakasz sorait a pápa.

Ne kövessük a világ divatjait

Szentbeszédében ezután a bíboros testvérek, püspök- és paptestvérek, a szerzetesn?k és szerzetesek, a világi hívek figyelmét a közösen megtett szinódusi út mostani szakaszának a végén arra az ?alapelvre és alapra” irányította, ahonnan minden kezd?dik és újra kezd?dik: szeretni Istent egész életünkkel és szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat. Nem a mi stratégiáink, nem az emberi számítások, nem a világ divatjai, hanem az Isten és a felebarát iránti szeretet: ez mindennek a lényege. De hogyan valósítsuk meg a gyakorlatban a szeretetnek ezt a lendületét? – tette fel a kérdést a pápa, majd két igéhez, a szív két mozdulatához f?zte elmélkedését: imádni és szolgálni. Istent adorációval és szolgálattal szeretjük – hangsúlyozta Ferenc pápa.

F?pásztorok a szinódust lezáró szentmisén   (Vatican Media)

Az adoráció az els? válasz Isten ingyenes szeretetére

Az els? ige, imádni. Szeretni annyi, mint imádni. Az imádás az els? válasz, amelyet Isten ingyenes és meglep? szeretetére felkínálhatunk. Mert azáltal, hogy engedelmesen állunk el?tte, elismerjük ?t Urunknak, ?t tesszük az els? helyre, és újra felfedezzük annak az ámulatát, hogy ? szeret bennünket. Az imádás ámulata alapvet?en fontos az Egyházban, f?leg most, hogy elveszítettük az adoráció szokását. Imádni valójában azt jelenti, hogy hittel elismerjük: egyedül Isten az Úr, és hogy szeretetének gyengédségét?l függ életünk, az egyház útja, a történelem rendeltetése. ? az élet értelme – szögezte le Ferenc pápa.

Isten imádata szabaddá, a bálványimádás rabszolgává tesz bennünket

A Szentatya ezután arra mutatott rá homíliájában, hogy Istent imádva újra felfedezzük szabadságunkat. Az Úr iránti szeretet a Szentírásban ezért gyakran társul a bálványimádás elleni küzdelemhez. Aki Istent imádja, az elutasítja a bálványokat, mert míg Isten felszabadít, a bálványok rabszolgává tesznek bennünket. Becsapnak minket, és soha nem teljesítik, amit ígérnek, mert ?emberi kéznek m?vei”. A Szentírás szigorúan fellép a bálványimádás ellen, mert a bálványok emberi alkotások és az ember manipulálja ?ket, míg Isten mindig az Él?, aki nem olyan, mint ahogy én gondolom, aki nem függ attól, hogy én mit várok t?le, aki tehát felboríthatja elvárásaimat, éppen azért, mert él?. A bizonyíték arra, hogy nem mindig helyes az Istenr?l alkotott elképzelésünk, az az, hogy néha csalódunk: én erre számítottam, azt képzeltem, hogy Isten így vagy úgy cselekedne, és ehelyett tévedtem. Ily módon a bálványimádás útján járunk, azt akarva, hogy az Úr az általunk róla alkotott kép szerint cselekedjen (Carlo Maria Martini bíboros: A Biblia nagyjai. Lelkigyakorlat az Ószövetséggel, Firenze 2022, 826-827). Ferenc pápa felhívta a hívek figyelmét: mindig fennállhat annak a kockázata, hogy azt gondoljuk: mi ?irányítjuk Istent”, hogy szeretetét bezárjuk a mi sablonjainkba. Isten tettei azonban mindig kiszámíthatatlanok, mindig tovább haladnak és ezért Isten cselekedetei ámulatot és imádatot igényelnek. Az ámulat nagyon fontos – tette hozzá a pápa.

Ferenc pápa vezette a szinódust lezáró szentmisét   (Vatican Media)

Legyünk adoráló egyház

A Szentatya leszögezte, hogy mindig harcolnunk kell a bálványimádás ellen; a modern, világi bálványok ellen, amelyek gyakran a személyes hiúságból fakadnak, mint például a siker utáni vágy, a mindenáron való önérvényesítés, a pénzsóvárság, - az ördög a zsebeken keresztül lép be, ne feledjük el! – jegyezte meg a pápa, majd folytatta a bálványok sorát, mint a karrierizmus b?völete és a lelkiségnek álcázott bálványimádások, mint ?az én lelkiségem, az én vallásos eszméim, az én lelkipásztori képességeim” . . . Ferenc pápa éberségre intett, nehogy saját magunkat helyezzük a középpontba Isten helyett. Majd visszatérve az imádathoz, azt hangsúlyozta, hogy az adoráció álljon a lelkipásztorok életének középpontjában: szenteljenek minden nap id?t a Jó Pásztorral, Jézussal való meghittségre a tabernákulum el?tt. Az egyház legyen adoráló, imádó: minden egyházmegyében, minden plébánián, minden közösségben imádják az Urat! Mert csak így fordulunk Jézushoz, és nem önmagunkhoz; mert Isten Igéje csak az imádó csendben lakozik majd a mi szavainkban; mert csak ?el?tte tisztulunk meg, alakulunk át és újulunk meg az ? Lelkének tüzét?l. Testvéreim, imádjuk az Úr Jézust! - hangzott a pápa buzdítása.

Legyünk szolgáló egyház

A második ige a szolgálni. Szeretni annyi, mint szolgálni. Imádni, szeretni és szolgálni – foglalta össze a lényeget Ferenc pápa. A legf?bb parancsolatban Krisztus összeköti Istent és a felebarátot, hogy soha ne lehessen ?ket elválasztani egymástól. Nem létezik olyan valóságos vallási tapasztalat, amely süket lenne a világ kiáltására. Nem létezik Isten szeretete a felebarátainkkal való tör?dés nélkül, különben a farizeizmus veszélyét kockáztatjuk– fejtette ki Ferenc pápa. Talán sok szép ötletünk van az egyház megreformálására, de ne feledjük, hogy a nagy és örökös reform az, hogy Istent imádjuk és testvéreinket az ? szeretetével szeretjük. Legyünk adoráló egyház és szolgáló egyház, amely megmossa a sebzett emberiség lábát, végig kíséri a törékenyek, a gyengék és a leselejtezettek útját, gyengéden a legszegényebbek elé megy. Isten ezt parancsolta a szentmisén elhangzott els? olvasmányban (vö. Kiv 22,20-23).

A Szent Péter bazilikában vasárnap délel?tt tartott szinódus záró szentmise   (Vatican Media)

A kizsákmányolás súlyos b?n, mi az evangélium kovászát hirdetjük

Ferenc pápa ezután azokra gondolt, akik a háború kegyetlenségeinek áldozatai; a migránsok szenvedéseire, azoknak a rejtett fájdalmára, akik magányosak és szegénységben élnek; azokra, akiket az élet terhei összezúznak; azokra, akiknek nincs már több könnyük, akiknek nincs hangjuk. És arra is gondolt, hogy a szép szavak és meggy?z? ígéretek mögött hányszor bátorítják a kizsákmányolás formáit, vagy nem tesznek semmit, hogy azokat megakadályozzák. Súlyos b?n a leggyengébbek kizsákmányolása, súlyos b?n, amely porrá zúzza a testvériséget és tönkreteszi a társadalmat – hangsúlyozta a Szentatya. Mi, Jézus tanítványai, egy másfajta kovászt akarunk a világba elvinni, az evangélium kovászát: Istent az els? helyen, és vele együtt azokat, akiket ? kedvel, a szegényeket és a gyengéket.

Legyünk olyan egyház, amely befogad, szolgál, szeret, legyünk az irgalmasság kiköt?je

Ez az az egyház, amelyr?l álmodnunk kell: egy olyan egyház, amely mindenki szolgája, a legkisebbek szolgája. Egy olyan egyház, amely soha nem igényli, hogy ?jó magaviselet?” bizonyítványt kapjon, hanem befogad, szolgál, szeret, megbocsájt. Egy nyitott ajtókkal rendelkez? egyház, amely legyen az irgalmasság kiköt?je. A pápa idézte Aranyszájú Szent János szavait, miszerint: ?Az irgalmas ember olyan, mint egy kiköt? a rászorulók számára: a kiköt? befogadja és megszabadítja a veszélyt?l mindazokat, akik hajótörést szenvedtek; legyenek akár gonosztev?k, akár jó emberek, vagy bármilyenek, amíg veszélyben vannak, ? megment? öblébe fogadja ?ket. Ezért ti is, ha a szárazföldön egy férfit vagy n?t láttok, aki a szegénység miatt hajótörést szenvedett, ne ítélkezzetek, ne kérdezzétek ?ket viselkedésükr?l, hanem szabadítsátok meg ?ket szerencsétlenségükb?l” (Beszédek a szegény Lázárról, II, 5).

Ferenc pápa a szinódust lezáró szentmisén a hívek képvisel?ivel   (Vatican Media)

Vigyük el a világba az evangélium vigasztaló örömét

A szinódusi ülés a végéhez közeledik – folytatta homíliáját a Szentatya. Ebben a ?Lélek beszélgetésében” megtapasztalhattuk az Úr gyengéd jelenlétét, és felfedezhettük a testvériség szépségét. Kölcsönösen meghallgattuk egymást és mindenekel?tt, történelmünk és érzékenységünk gazdag változatosságában, hallgattunk a Szentlélekre. Ma még nem látjuk ennek a folyamatnak a teljes gyümölcsét, de el?relátóan tekinthetünk az el?ttünk megnyíló látóhatárra: az Úr vezetni fog minket, és segíteni fog, hogy még inkább szinodális és még inkább missziós egyházzá váljunk, amely imádja Istent és szolgálja korunk n?it és férfiait, és kilép? egyházként mindenkihez el kívánja juttatni az evangélium vigasztaló örömét.

A pápa végül köszönetet mondott mindnyájuknak szinódusi munkájukért, amelyet ezután is tovább folytatnak. Köszönetet mondott az együtt megtett útért, egymás meghallgatásáért és a párbeszédért, majd a következ? kívánsággal zárta szentbeszédét:

?Köszönetképpen azt kívánom mindnyájunknak, hogy növekedjünk Isten imádatában és felebarátaink szolgálatában. Imádni és szolgálni. Az Úr kísérjen el bennünket és örömmel haladjunk el?re!”