Ferenc p¨¢pa az ¨²j b¨ªborosoknak: Legyetek az ·¡²µ²â³ó¨¢³ú szinodalit¨¢s¨¢nak a harm¨®ni¨¢ja
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
Bíborosok ?az ég alatt található mindenféle nemzetb?l¡±
A Szentatya homíliája kezdetén a sokféle nemzetb?l érkezett leend? bíborosokra gondolva felfedte, hogy éppen miattuk választotta olvasmányul a pünkösdi eseményt az Apostolok Cselekedeteib?l ApCsel 2,1-11), mely egy ?alapvet? szöveg az egyház keresztségér?l¡±. A pápa gondolatát valójában a Jeruzsálemben él? zsidók ajkáról elhangzó megállapítás ihlette, akik azt mondták, hogy ?mi, párthusok, médek, elamiták vagyunk¡¡± és így tovább. A népek e hosszú listája a Szentatyának a bíborosokat juttatta eszébe, akik az Isten révén a világ minden részér?l, a legkülönfélébb nemzetekb?l származnak. Majd a szöveg fölött elmélkedve egy bizonyos ?meglepetésre¡± lett figyelmes, amiben örömmel fedezte fel úgymond a ?Szentlélek humorát¡±.
Ez a meglepetés abban áll, hogy Pünkösd történetét olvasva a papok általában az apostolokkal azonosítjuk magukat, ami természetes. Ezzel szemben az említett ?párthusok, médek, elamiták¡±, akiket eredetük sokszín?sége miatt a bíborosokhoz kötött, nem tartoznak a tanítványok csoportjába, ?k kívül vannak az Utolsó Vacsora termén és annak az összever?dött tömegnek a részét alkotják, mely ?az ég alatt található mindenféle nemzetb?l gy?lt egybe¡±, ahogyan a püspökök és a bíborosok a mi korunkban.
Csodálkozva fedezzük fel újra ?a mi nyelvünkön¡± kapott evangélium ajándékát
A pápát elgondolkodtatta ez a ?szerepcsere¡± és érdekes távlatot fedezett fel benne. Önmagára és ránk alkalmazza azoknak a zsidóknak a tapasztalatait, akik Isten ajándékából a Szentlélek pünkösdi keresztségének f?szerepl?ivé váltak, mely megszülte az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházat. A pápa így összegzi a tapasztatát: rácsodálkozással fedezzük fel újra annak ajándékát, hogy az evangéliumot ?a mi nyelvünkön¡± kaptuk meg. Hálával gondoljunk vissza annak ajándékára, hogy evangelizáltak minket, és hogy azokból a népekb?l vagyunk, melyek a maguk idejében megkapták az üdvösség misztériumának hirdetését, és annak befogadásával megkeresztelkedtek a Szentlélekben és így az egyház részévé váltak. A minden nyelvet beszél? anyaszentegyház egy és katolikus.
Legyünk evangelizált evangélisták, nem pedig hivatalnokok!
A pünkösdi beszámoló arra indít bennünket ¨C szólt a pápa ¨C, hogy miel?tt ?apostolok¡±, papok, püspökök, bíborosok lennénk, el?bb ?pártusok, médek, elamiták¡± és így tovább vagyunk. Ennek fel kell ébresztenie a csodálkozásunkat és a hálánkat, amiért megkaptuk az evangélium kegyelmét származásunk népeiben. Ezt a nagyon fontos dolgot soha nem szabad elfelejteni, hiszen népünk történelmében, mondhatnánk ?népünk testében¡± a Szentlélek m?velte azt a csodát, hogy megadta nekünk a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus titkát, méghozzá a ?saját nyelvünkön¡±, nagyszüleink és szüleink, hitoktatók, papok, szerzetesek szaván és gesztusain keresztül. Mindannyian emlékezhetünk konkrét hangokra és arcokra, hiszen a hit ?dialektusban¡± adják át, amit anyák és nagymamák közvetítenek. Ugyanis mi annyiban tudunk evangelizálni, amennyire szívünkben ?rizzük a meglep?dést és a hálát, amiért evangelizáltak minket, ami egy örökké jelenlév? ajándék, mert folyamatos megújulást igényel. Legyünk evangelizált evangélisták, nem pedig hivatalnokok! ¨C foglalta össze szabadon Ferenc pápa.
Az Egyház minden tagja a mindig aktuális misztériumot éli
Megkeresztelkedésünk nem egy múltbeli tény, hanem Isten teremt? cselekedete, amelyet ? folyamatosan megújít. Az Egyház és annak minden tagja e mindig aktuális misztériumot éli, nem ?jövedelemb?l¡± létezik, még kevésbé régészeti örökségb?l, bármilyen értékes és nemes is legyen az. Az Egyház és minden megkeresztelt ember a mában, Isten ?mai napjában¡± él a Szentlélek tevékenysége által. A mostani együttlétünknek is akkor van értelme, ha a hit szempontjából nézzük. Ma az Ige fényében látva ezt a valóságot, a világ különböz? részeir?l érkezett új bíborosokban ugyanaz a Lélek, aki egykor megtermékenyítette népeik evangelizációját, most megújítja bennük hivatásukat és küldetésüket az Egyházban, az Egyház javára.
Legyünk szimfonikus és szinodális egyház!
Beszéde záró részében a Szentatya a szimfonikus zenekar képét használta az egyházi szinodalitás mélyebb megértéséhez. A Bíborosi Kollégium ugyanis egy szimfonikus zenekarhoz hasonlítható, amely az Egyház szimfonikus jellegét és szinodalitását képviseli. A pápa nemcsak azért használja a ?szinodalitás¡± kifejezést, mert éppen els? nagygy?lésének el?estéje van, hanem azért is, mert számára a zenekar metaforája jól megvilágítja az Egyház szinodális jellegét. Egy-egy szimfónia a különböz? hangszerek tónusainak bölcs egybeszerkesztéséb?l ered, mindegyik a magáét adva, hol egyedül, hol mással, hol az egésszel együttesen hat. A sokszín?ség szükséges és nélkülözhetetlen elem. De minden hangnak hozzá kell járulnia a közös tervhez. Éppen ezért alapvet? dolog a kölcsönös meghallgatás, minden zenésznek hallgatnia kell a többiekre. Ha valaki csak önmagát hallgatja, bármilyen fenséges is legyen a hangja, nem használ a szimfóniának, és éppúgy, ha a zenekar egyik része nem hallgatna a többire, hanem úgy játszana, mintha egyedül lenne, mintha ? egyedül az egész lenne. A zenekar igazgatója, a karmester pedig ennek a sajátos csodának a szolgálatában áll, amely minden alkalommal egy-egy szimfónia el?adása. Neki kell a legjobban az összes többire hallgatnia, egyúttal az is a feladata, hogy segítse minden egyes tag és az egész zenekar számára a legnagyobb kreatív h?séget az el?adott m? iránt, hogy kreatív módon tudjon lelket adni ennek a partitúrának adott helyen és id?ben, egyedi módon.
Bizalom a vigasztaló és f?szerepl? Szentlélek iránt
Hasznos számunkra, ha a zenekar képében visszatükröz?dve egyre jobban megtanuljuk, hogy szimfonikus és szinodális egyház legyünk. Külön a Bíborosi Kollégium tagjai figyelmébe ajánlotta a Szentatya a vigasztaló és f?szerepl? Szentlélek iránti bizalmat, aki mindenkinek és az együtt-járásnak bens? mestere. ? teremt változatosságot és egységet is, mert ? maga a harmónia. Szent Bazil összegez, amikor azt mondja: ?Ipse harmonia est¡±, ? maga a harmónia. Bízzuk magunkat édes és er?s vezetésére, valamint a Sz?zanya gondoskodó oltalmára ¨C zárta homíliáját Ferenc pápa az új bíborosok kreálásának konzisztóriumán.
