杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán                  

?Ez az ötvenedik esztend? legyen jubileumi év számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához” (Lev 25,10) – áll a Leviták könyvéb?l vett idézet a pápai üzenet elején. Minden évben, de különösen is a Laudato si kezdet? apostoli levél 2015-ös közzététele óta, szeptember els? napja a keresztény család számára a teremtésvédelem ima világnapját jelenti, mellyel kezdetét veszi a ?Teremtett Világ Ideje”, mely október negyedikével, Assisi Szent Ferenc emléknapjával ér véget. Ebben az id?szakban a keresztények szerte a világon megújítják a hitüket a teremt? Istenben és különös módon egyesülnek imában és cselekvésben a közös otthon meg?rzésére. A pápa örömének ad hangot üzenetében, hogy az ökumenikus család 2020-ban a Teremtett Világ Idejének a megünneplésére a ?Jubileum a Földnek” témát választotta, éppen amikor visszatér a Föld Napjának ötvenedik évfordulója. Ferenc pápa a Szentírásra utalva megjelöli ennek a szent id?nek a feladatát, mely id? arra, hogy emlékezzünk, hazatérjünk, megpihenjük megújítsunk és örvendezzünk. A továbbiakban ezt az öt feladatot bontotta ki az üzenet egy-egy fejezetben.

Id? az emlékezésre         

Mindnyájan arra hívattunk, hogy emlékezzünk, f?ként arra, hogy a teremtett világ végs? célja Isten ?örök szombatnapi nyugalma”. Ez utazás az id?ben, mely átöleli a hétnek a hét napját, a hét-évek ciklusát és a Nagy Jubileumot, mely lezárja a szabbatikus évheteket. A Jubileum a teremtett világ eredeti hivatására emlékezés kegyelmi ideje, hogy a szeretet közösségeként virágozzon fel. Mi csak kapcsolatokon keresztül létezünk: a teremt? Istennel, a közös családot alkotó fivéreinkkel és n?véreinkkel, valamint a közös otthonunk összes teremtményével. A pápai üzenet idéz a Laudato si kezdet? apostoli levélb?l (LS 92): ?Minden összefügg mindennel, és mi, emberi lények mindannyian testvérként egybekapcsolódunk egy csodálatos zarándoklásban. Összeköt bennünket az a szeretet, amellyel Isten szereti minden teremtményét, és amely minket is egybeköt – gyengéd szeretettel – napfivérrel, holdn?vérrel, folyófivérrel és földanyával”. 

A jubileum ennélfogva id? az emlékezésre, mely ?rzi kapcsolatközi létünk emlékezetét. Állandóan szükségük van az emlékezésre, ahogy az említett levél is írja: ?minden összefügg mindennel, a saját életünk és a természethez f?z?d? kapcsolataink igazi gondozása pedig elválaszthatatlan a testvéri szeretett?l, az igazságosságtól és a másokhoz való h?ségt?l” (LS 70). 

Id? a visszatérésre    

A Jubileum a visszatérés és a magunkba szállás ideje. Összetörtük a Teremt?höz, a többi emberi lényhez és a teremtett világhoz f?z?d? kapcsolatainkat. Rászorulunk, hogy meggyógyítsuk a megromlott kapcsolatainkat, melyek lényegesek önmagunk és az élet egész szövetének a fenntartásában. A Jubileum az Istenhez, szeretetre méltó Teremt?nkhöz való visszatérés ideje. Nem lehet ugyanis összhangban élni a teremtett világgal, anélkül, hogy ne lennék békében a Teremt?vel, a mindenség forrásával és eredetével. Az üzenet hivatkozik XVI. Benedek pápa tanítására, melyet 2008. augusztus 6-án a dél-tiroli Bozen-Brixen egyházmegye papságához intézett: ?A teremtés brutális felemésztése ott történik meg, ahol nincs Isten, ahol az anyag csupán csak nyersanyag számunkra, ahol mi is csak az utolsó szükséglet vagyunk és ahol az ?együtt” egyszer?en csak a tulajdonunkat jelenti”.

A Jubileum ismételten arra hív, hogy gondoljunk másokra, f?ként a szegényekre és a legsebezhet?bbekre. Hivatásunk arra szól, hogy újból fogadjuk el Isten eredeti szeretet-tervét a teremtett világról, mint közös örökségr?l, ami egy közös vendégség minden embertestvérünkkel a megosztás szellemében. Ez nem egy megosztott verseny, hanem örömteli közösség, ahol egymást támogatják és kölcsönösen védik egymást. A Jubileum annak az ideje, hogy szabadságot adjunk az elnyomottnak és mindazoknak, akiket a modern rabszolgaság, köztük az emberkereskedelem és a kiskorúak dolgoztatása, bilincsbe ver.

Szükségünk van továbbá a visszatérésre, folytatja a pápai üzenet, hogy a Szentírás szava szerint meghallgassuk a földet, mely adamah, a talaj, amib?l Ádám vétetett. Ma a teremtett világ hangja vészterhesen arra int, hogy térjünk vissza a természetes rend igaz helyére, hogy emlékezzünk: az élet egymással összefügg? hálózatának részei és nem annak birtokosai vagyunk. A biodiverzitás leépülése, a klíma-katasztrófák örvényl? gyarapodása, a világjárvány egyenl?tlen hatása a szegényekre és a védtelenekre vészharangot jelentenek a mértéktelen fogyasztás mohóságával szemben. A fejezet végén az üzenet Isten dics?ségére hívja fel a figyelmet. A teremtett világ Idejének mostani id?szakában különös módon hallgassuk a teremtés szívverését. A teremtés ugyanis azért jutott napvilágra, hogy Isten dics?ségét nyilvánítsa ki és közölje azt, hogy segítsen bennünket a teremtés szépsége szemlélésében Isten meglelésére, akib?l minden dolog ered és akibe minden visszatér – idézte az üzenet a ferences teológus, Szent Bonaventúra gondolatát. 

A pihenés ideje     

Bölcsességében az Isten arra rendelte a szombatnapot, hogy a föld lakói ekkor pihenjenek és felüdüljenek. Napjaikban azonban az életstílusunk arra kényszeríti a földgolyót, hogy lépjen a határain túl. Az állandó növekedés igénye, a termelés és fogyasztás szakadatlan ciklusa kimerítik a környezetet. Az ?serd?k elsorvadnak, a talaj kimerül, a mez?k elt?nnek, a sivatagodás terjed, a tengervíz savasodik, a viharok mind gyakoribbá válnak: a teremtés nyögdécsel!

A Jubileum során Isten népe hivatása, hogy pihen?t tartson a megszokott munkától és engedje meg, hogy a szokásos igénybevételt?l mentesítve a föld újjáteremt?djön és a világ újra rendezze magát. Szükség van ma egy méltányos és fenntartható életstílusra, mely megadja a földnek az ?t megillet? pihenést, a mindenkit kielégít? támogatás útjait, anélkül, hogy szétrombolnánk az ökológiai rendet. A mostani világjárvány bizonyos módon arra vitt minket, hogy egyszer?bb és fenntarthatóbb életstílusokat ismerjünk fel. A válság bizonyos értelemben lehet?séget adott arra, hogy új életmódokat fejlesszünk ki. Megállapíthattuk, hogy a Föld összeszedheti magát, ha megengedjük  neki, hogy pihenjen. Eközben a leveg? tisztább lett, a vizek átlátszóbbá váltak, bizonyos él?lényfajták megjelentek ott, ahol korábban már elt?ntek. A pandémia válaszút el? állított bennünket – állapítja meg Ferenc pápának a teremtésvédelem ima világnapjára írt üzenete. Ki kell most használni ezt a kedvez? pillanatot, hogy véget vessünk a pusztító és felesleges tevékenységeknek, és ezzel szemben növeljük az értékeket, a kapcsolatokat és teremt? terveket. Újra felül kell vizsgálni az eddigi szokásainkat az energia felhasználásban, a közlekedésben és a táplálkozásban. Meg kell szabadulni a nem lényeges és kártékony gazdaságtól, hogy életet adjunk a kereskedelem, a termelés és a javak szállítása gyümölcsöz? formáinak.

A rendbetétel ideje               

Ferenc pápa üzeneténeke negyedik fejezete megállapítja, a Jubileum ideje arra szolgál, hogy visszaállítsuk a teremtés eredeti összhangját és hogy meggyógyítsuk a megromlott emberi kapcsolatokat. A jubileum arra szolgál, hogy méltányos társadalmi kapcsolatokat teremtsünk, mindenkinek biztosítva saját szabadságát és javait, miközben elengedik az adósságokat. Eközben nem szabad megfeledkezni a déli félteke kizsákmányolásának a történetér?l, mely hatalmas ökológiai adósságot eredményezett, mely els?sorban a tartalékok kimerítéséb?l származik, valamint a térségnek a hulladékfeldolgozásra történ? hasznosításából. Ferenc pápa ezen a ponton er?teljes  felhívást intéz a világhoz, hogy engedjék el a legtörékenyebb országok adósságait, az egészségügyi, társadalmi és gazdasági b?nözés súlyos hatásai láttán, melyeket most éppen mint a Covid-19 vírus következményeként kell szemlélni. Szükség van gazdaságélénkít? lépésekre a talpra álláshoz, akár világszinten, akár térségi és nemzeti viszonylatban. Ezek a lépések a politika, a törvényhozás és a beruházás szintjén legyenek hatékonyak és irányuljanak a közjóra, miközben garantálják a társadalmi és környezetvédelmi célkit?zéseket - zárul Ferenc pápának a teremtésvédelem ima világnapjára írt üzenetéb?l a negyedik fejezet.