杏MAP导航

Az évközi tizennegyedik vasárnap evangéliumi részének szemlélése három üzenetet közvetít számomra:

Els? üzenet: Ahová Jézus el akar érni, oda elküldi mindig az ? tanítványait. A Teremtés könyve 10. fejezetének leírása szerint a vízözön után Noé fiainak, Szemnek, Kámnak és Jáfetnek hetvenkét utóda volt. Az ószövetségi ember ezt úgy értelmezte, hogy akkor hetvenkét féle ember, hetvenkét féle nép él a földön. Ha abból indulok ki, hogy Jézus tudatosan tesz szimbolikus cselekedeteket, akkor meglehet, hogy ezért küld ki hetvenkét tanítványt, hogy ennek fényében megértesse mindenkivel, hogy ? MINDENKIÉRT jött, nemcsak egy népért! Mindenhová el akar érni, ezért küldi tanítványait, miután magához hívta és képezte ?ket. Márpedig tanítvány csak az az ember lehet, aki már találkozott ?vele, bármilyen életállapotban is éljen. Az él? Jézussal való személyes találkozás alapfeltétel. Ha ez a találkozás nem történik meg, akkor a róla szóló beszélgetés hiteltelenné válik. A teológia is, mint Istenr?l szóló beszéd – és így mint tudomány! – (theosz Isten, logosz-beszéd) csak akkor képes hatást gyakorolni a mindennapi életre, ha nemcsak szavakkal hanem f?leg és els?sorban életpéldával közvetítjük az üzenetet. Valahogy úgy van ez, mint amikor egy emberen érezni lehet, hogy szereti-e azt, amit tesz, vagy csak kínlódás, kínszenvedés az egész.

Az életben csak akkor lehetek igazán boldog, ha szeretettel teszem, amit teszek – sugárzó arccal – csillogó szemekkel! Akkor már a szavak másodlagossá válnak, mint a szép kis történetben, amikor egy kislány hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem régen hunyt el tragikus körülmények között.

– Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, te nem hiányzol neki? – vonták felel?sségre a szül?k. – Azért mentem át – válaszolta a kislány – hogy megvigasztaljam a nénit. – Hát, gyerek létedre ugyan hogyan tudod megvigasztalni a bánatos asszonyt? – kérdezték tovább. – Az ölébe ültem és vele sírtam – hangzott a kislány válasza.

Ez a gyermeki válasz emlékeztet arra a kezdeti t?zre, amely mindannyiunkban ég, s aztán el tud szunnyadni, ki tud aludni. Ilyenkor jó lenne, ha emlékeztetnének bennünket Presser Gábor egyik dalának sorai: ?Fáradtnak t?nsz, mintha nem a régi volnál, hol van a t?z, hol van az a mindig sóvár régi láz, az a régi égi láz, …?

Igen, az az égi láz – ami nélkül csak fásultan lehet élni!

Mi okozza az elfásultságot? Talán az, hogy a kapott er?t nem arra használom, amire valójában kaptam. Mindenki másra kap képességet és er?t… S mégis sokan, amikor felfedezik magukban, maguknak tulajdonítják, kisajátítják!

Tovább kell adnom, ami bennem megszületik. Nem mindig azt, ami bennem van, mert az nem mindig jó. Ha gonoszság van bennem, akkor azt fogom továbbadni, ha öröm, akkor azt.

Második üzenet: A tanítványoknak Krisztus békéjét kell vinniük, s nem a magukét! Az er?ltetett béke ideig-óráig tart. Persze, nem mindenki örül Krisztus békéjének, mert az felzavarja álnyugalmát! Ilyenkor a béke visszaszáll arra, aki közvetíteni akarja és akkor a port is le kell rázni a lábról, mert az nem más, mint a békétlenség pora. Nem szabad magamra engednem ezt a fajta port, hogy eluralkodjék rajtam.

Harmadik üzenet: Az er?viszonyok nem egyformák. Bárányként menni a farkasok közé. A szelíd báránynak kell a vérszomjas farkast megszelídíteni. Nincs kényszer – illetve, ha az van, akkor az nem tud hosszú távon m?ködni.

Ennek szemléltetésére Jac Loew atyának van egy szép története:

Hogyan lehet megitatni egy szamarat, amelyik nem szomjas? Agyon is ütheted, mondja, a csacsi nem fog inni. Egyetlen megoldás lehetséges: keresni kell egy olyat, amelyik szomjas. Oda kell állítani a nem szomjas csacsi mellé. A nem szomjas csacsi látva, hogy ez milyen jóíz?en iszik, talán ? is megkóstolja az éltet? vizet.

Ez hiányzik a világnak. Nem látszik rajtunk, hogy élvezzük a hitünket, s hogy örülünk és ez boldoggá tesz. Mert ha látnák rajtunk, akkor bizonyára többen lennének kíváncsiak és megkóstolnák az evangélium éltet? vizét.

Jézus mindenkit küld, mert a munkás kevés és az er?viszonyok sem egyformák.

Legyek Istenre szomjas, hogy más is megszomjazzon!