杏MAP导航

Egy id艖s asszony minden reggel kora hajnalban beült a kórház onkológiai osztályának várótermébe. Nem volt id艖pontja, nem is volt beteg 鈥� legalábbis testileg nem.

A n艖vérek ismerték már. Mindig hozott egy termosz kávét és néhány m疟anyag poharat. Amikor megkérdezték, miért jön, azt válaszolta: 鈥� Olyan sokan félnek itt egyedül. Ha valakinek senkije sincs, én itt vagyok, hogy ne egyedül igyon meg egy kávét, miel艖tt bemegy az orvoshoz.

Volt, aki nem fogadta el. De volt, aki akkor nevetett el艖ször hetek óta. Volt, aki elsírta, amit otthon nem tudott és volt olyan is, aki csak csendben üldögélt mellette és végre nem érezte magát láthatatlannak.

Ez az id艖s asszony nem gyógyított, nem prédikált. Csak lehajolt a szenved艖höz, mint a szamaritánus az évközi tizenötödik vasárnap evangéliumában.

A szamaritánusok és a zsidók között Jézus korában mély ellentét feszült. A szamaritánusokat a zsidók lenézték és kerülték a velük való érintkezést. Ezért is érdekes, hogy a példabeszédben éppen egy szamaritánus mutat példát irgalmasságból és szeretetb艖l. Jézus a szamaritánus példájával provokálja azokat, akik a felebarát körét egy nemzeten belülre sz疟kítik.

A szamaritánus nem azt nézi, hogy valaki 艖t látja vagy nem. Azért hajol le, mert 艖 a szívével lát, a másik emberben Krisztust látja, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embert! A szamaritánus nem elméleteket gyárt, hanem azt teszi, amire a másiknak szüksége van és addig teszi, ameddig a másiknak szüksége van. Ez a kereszténység, erre hív meg Krisztus.

A szamaritánus azt teszi, amit Jézus tett földi életében: irgalmasságot gyakorol, ami nem csupán érzés és empátia. Sokkal több annál: együttérz艖 cselekvés.

Az Újszövetség eredeti görög szövegében az irgalom szó azt jelenti: megmozdulnak a bels艖 részei. Szép magyar kifejezéssel: összeszorul a szíve. Tehát van érz艖 és együtt érz艖 szíve, s ennek következtében mozdul a keze és a lába is, és így segít.

A szamaritánus azt teszi, amit Jézus tett egész földi életében. Ferenc pápa egy Twitter-üzenetében így fogalmazott: 鈥濵indegyikünk sebesült ember és Jézus a szamaritánus, aki odajött hozzánk, és gondoskodott rólunk... Mindannyian sebesültek vagyunk és Jézus az, aki lehajol hozzánk.鈥� Most mi vagyunk az 艖 kezei, az 艖 szíve.

Ki az én felebarátom? 鈥� kérdezi a törvénytudó Jézustól. 艕 pedig erre nem azt válaszolja, hogy kinek kell segítened, hanem megfordítja a kérdést: Te vajon felebarát vagy? A felebaráti szeretet nem más, mint Isten szeretetének folytatása a világban 鈥� konkrét tettekben. Mindennap találkozhatok olyan emberekkel, akik 鈥瀎élholtan鈥� fekszenek 鈥� nem mindig fizikailag, hanem lélekben, kapcsolataikban, reményükben. A kérdés: elmegyek mellettük, vagy megállok?

Nagy különbség van az élet és elmélet között: az életb艖l születik az elmélet és nem fordítva! Ezért van az, hogy sokszor képzetlen, egyszer疟 emberek tiszta szívükkel megel艖zik azokat, akik hangosan evangelizálnak és áradoznak Isten szeretetér艖l és jóságáról, de nem segítenek a szomszéd szegényein. Lehet, hogy a távoli szegényeknek még adakoznak, de a közel él艖ket nem akarják észrevenni.

Könnyebb ugyanis szeretni egy távollév艖, t艖lem távol él艖 embert, mint azokat, akik nap mint nap sokszor 鈥瀉z agyunkra mennek鈥�, mégis 艖k azok, akik tükröt tartanak nekem és szavak nélkül megmutatják, milyen szinten állok kereszténységemben 鈥� milyen közel vagy távol élek Krisztustól.

A hozzám közel állókkal, családtagjaimmal, munkatársaimmal való viszonyomban, a rájuk szánt id艖ben derül fény arra, hogy csak szavakkal szeretek vagy tettekkel is.

Ne féljek közel menni a másik emberben is él艖 Krisztushoz. Dönthetek!