杏MAP导航

A városi park egyik padján ápolt, látszólag boldog id?s hölgy üldögél ölbe tett kézzel. Nézi a siet? járókel?ket, a kavicson csipeget? galambokat, egy gazdáját maga után ráncigáló kutyát. ? néz, de senki sem néz rá.

Egyszer csak odamegy egy lány. Fiatal, kicsit provokatív, a térdén kihasított, szakadt farmerban, rikító zöld szín? hajjal. A lány körülnéz, aztán leül a padra az id?s hölgy mellé. Csendben vannak mindketten.

Egyszer csak a hölgy er?tlen hangjával megtöri a csendet: - vakmer? ez a szín, és mennyi fülbevalód van! Fájt, amikor betették ?ket? – Csak egy kicsit – mondja a lány. Az id?s hölgy kíváncsinak t?nik és megkérdezi: - és az a csavar az arcodban? Fáj, amikor eszel? - Nem – válaszol a lány. Kis ideig csendben vannak mindketten, majd újra a hölgy szakítja meg: mondd, miért csinálod? És miért festetted be zöldre a hajad? – Hogy észrevegyenek. Azt akarom, hogy megnézzenek – hangzik a lány részér?l a válasz. Tart egy kis szünetet, aztán hozzáteszi: - és hogy egy kicsit szeressenek.

Visszatér a csend.

Egy kis id? elteltével az id?s hölgy nagyot sóhajt és megjegyzi: Holnap én is zöldre festetem a hajam.

A szeretet vágyát Isten ültette el az emberben és ezért ? képes e vágy igazi beteljesítésére is. Ezért szükséges rendszeresen csendben maradni és nyitott szívvel figyelni az egyetlen igazi hangra. Másképp eltévesztem az irányt, a célt. Ha elég id?t szánok a csendre, jobban hallok majd. Jézus tizenötször mondja az Újszövetségben, hogy ?akinek van füle a hallásra, hallja meg”!

Amikor meghallom, eldöntöm, hogy hallgatom-e tovább vagy elmenekülök T?le? Ha elmenekülök és mindenhol keresem a szeretetet, elvétem a célt, vétek. Ez a céltévesztés a b?n lényege, mert a magam módján keresem és élem meg a szeretetet, nem úgy, ahogy Jézus elém élte, igazi jó Pásztorként. A b?n ebben az értelemben a félreértett szeretet-keresés következménye.

Ha meg folyamatosan hallgatom szavát, növekszik bennem Isten ismerete (s önmagam ismerete is!). Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, növekszik a bels? béke, mert növekszik a bizalom a Vezet?ben, Aki ?riz és nem ellen-?riz. Nem úgy figyel, hogy kötekedjen, hanem úgy vezet, hogy növekedjem a szeretetben.

Ezért alkalmazza Jézus a Jó Pásztor képét mindenekel?tt az Atyára, Aki mindenkit magához vonz – és önmagára, Aki ugyanezt teszi: amikor felemelik a földr?l, mindenkit magához vonz (vö. Jn 12,32), mert ? és az Atya egyek – a Szentlélekkel egységben! Ezért küldi a Szentlelket, hogy a Szentlélekben én is bekerüljek abba az Egységbe, amelyb?l kiestem a b?n következtében.

Jézus a jó Pásztor képét több okból is használja:

El?ször is azért, mert Palesztinában nagyon megbecsült tekintélye volt a pásztoroknak: a f? gyér volt a legel?kön, ezért a nyájnak állandóan helyváltoztatásra volt szüksége. Ugyanakkor nem voltak véd?falak sem, ezért a pásztorok állandó és éber jelenlétére igen nagy szükség volt. Ide tartozik még az a fontos szempont is, hogy a juhokat Keleten nem annyira a hús miatt tartották, mint Nyugaton, hanem inkább a gyapjú és a tej miatt is, tehát hosszabb élettartam jutott nekik osztályrészül és így a pásztor név szerint ismerte a rábízott juhokat.

Ebb?l következik másodszor, hogy Isten mindenkit név szerint ismer. Ez nemcsak a nevek tudása, hanem mély kapcsolatot is feltételez Isten részér?l. Ha Isten név szerint ismer, akkor tud rólam: ?ha leülök és ha felkelek” (138. Zsoltár). Nem tudok elmenekülni el?le, illetve megtehetem, de Jelenlétét?l úgysem tudok szabadulni, mert mindenütt ott van és figyel.

Harmadszor, nem úgy figyel, hogy ellen?riz. Hanem csak egyszer?en ?riz és utána megy annak is, aki évekig vagy évtizedekig ?elkallódik”. Nincs kényszer, csak szeret? figyelmesség.

Negyedszer, megtapasztalható ilyenképpen az ? gondoskodása és figyelmessége, s aki ?megadja magát” ennek a gondoskodásnak, akkor a 23. zsoltár szerint többé nem kell félnie, még akkor sem, ?ha a halál völgyében jár”.

Ötödször, ezzel a tudattal mély és bens?séges kapcsolat alakul ki részemr?l is Isten felé és akkor ?benne élhetek – Vele egységben, ahogy Jézus megmutatta.

Jó Pásztor vasárnapja egyben Hivatások vasárnapja is. Manapság sokszor van szó a paphiányról. Aligha figyelünk azonban arra, hogy a papi hivatások csökkenése egyenes arányban van a hív?k számának csökkenésével is. ?Hív?-hiány” is van – s ezért elkötelezettség hiány is!

Németországi papkollégám egyszer a következ?t mondta: ?minden jól meg van szervezve nálunk, csak éppen a hit hiányzik.” A nagy szervezések nem rosszak, történhet néhány emberben Krisztushoz való ?szinte megtérés és változás, de a történelem hiteles szentjei azt igazolják, hogy hiteles megtérés és az igazi misztikához való visszatérés a szentségimádások, a szentségek és szentelményeknek köszönhet?en történtek.

Amúgy sem a szám a fontos, hanem a bennem él? hit min?sége, vagyis annak kisugárzása! Aki nem a maga módján, hanem a Jó Pásztor módján szeret, nem véti el nagyon az irányt. Megtapasztalja az egységet Krisztuson keresztül az Atyával – a Szentlélekben.

Aki visszakerül a Vele való egységbe, az nem esik kétségbe.