杏MAP导航

Egy angol gazdálkodó, Peter Gunner több ezer f?zfát ültetett el különleges elrendezésben, amelyek madártávlatból nézve Jézus szavait idézik: ?Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6). ?Ez a különleges ültetvény – mondja a gazdálkodó – olyan, mint az élet: senki sem tudja, föntr?l nézve milyen. Úgy járjuk végig, hogy nem értjük, pedig van értelme, csak más perspektívából kell nézni.” Hozzáteszi: ?Valahányszor elrepül fölöttünk egy gép, mondok egy fohászt; remélem, valaki meglátja, és elgondolkodik rajta.” (forrás: )

Amikor az Úr Jézus három tanítványának jelenlétében megmutatja a hegyen isteni dics?ségét, nem egy különlegességet mutat meg, hanem a valóságot tárja fel számukra – és számunkra is!

A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a valóság elriasztja az embert, mert fél attól, hogy mily nagy hatalommal és dics?séggel ruházta fel ?t az Isten! Már az Ószövetségben az ihletett szerz? kihangsúlyozza az ember istenkép?ségét: ?Isten az embert a saját maga képmására teremtette, férfinak és n?nek teremtette.” (Ter 1,27) Err?l beszél a zsoltáros is, amikor mindezért hálát ad, mondván: ?Kevéssel tetted kissebbé az angyaloknál” (Zsolt 8,6). Szent János is ugyanezt er?síti meg: Isten gyermekeinek hívnak minket és azok is vagyunk (1 Jn 3,1).

A Szentírás ezt a valóságot tényként tárja elénk, ahogy Nagyböjt második vasárnapjának szentírási szakaszai is igazolják.

Amikor Isten azt mondja Ábrahámnak, hogy sok nemzet atyja lesz, ? és Sára már éltesebb korúak és gyermektelenek. Természetes módon ez lehetetlennek t?nt, ezért Isten kivezeti Ábrahámot a szabad ég alá és azt mondja neki: ?Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz!” (1 Móz 15,5)

Ábrahámnak nem volt elég hallania, amit Isten mond – látnia is kell azt lelki szemeivel. Bár az ígéret még több évig nem teljesült, amikor Ábrahám felnézett az égre, a csillagok folyton Isten h?ségére emlékeztették.

A ?látás” Istent?l kapott képesség arra, hogy lássam a láthatatlant. Ha nincs mennyei látás, az emberek csak botladoznak (ld. Példabeszédek 29,18).

Ahhoz, hogy valami megszülethessen, el?ször meg kell fogannia bennem úgy, hogy a hit szemével már látom, gondolatban a retinámra ég a kép.

Állítólag egy a tulajdonosa által értéktelennek tartott márványdarabra nézve Michelangelo azt mondta: ?Számomra felbecsülhetetlen érték?. Bele van zárva egy angyal és nekem kell kiszabadítanom.” Amit így látok, az megváltoztatja az életem irányát.

Egy vak ember megkérdezte Szent Antaltól: ?Mi lehet rosszabb, mint elveszíteni a látásodat?” Antal így válaszolt: ?Az, ha elveszíted a látomásodat.” Isten sem adhat új látomást, amíg nem változtatok a fejemben lév? régi képeken és hozzáálláson. A hit bels? szem, amely felfelé emeli tekintetemet: bentr?l felfelé és fentr?l kifelé.

?Ahol a testi szem csak egy gesztust lát, egy félmosolyt, egy biztató pillantást, ott a bels? szem tévedhetetlenül látja magát a szeretetet. Ahol a testi szem csupán egy szenved?, keresztre feszített, töviskoronától vérz? homlokú embert lát, ott a bels? szem a maga teljességében látja az Úr Krisztust, örök istenségében az Atya jobbján, egyszerre szenved?n és megdics?ült testben.

Bels? tekintetünk felemelése Jézusra a legnagyobb kegyelem, de egyben a legnagyobb feladat is. Mert ahhoz, hogy lássuk ?t, minden mástól, a világtól és önmagunktól is el kell fordítanunk tekintetünket. ?t kell szemlélnünk, s benne majd helyesen látjuk a világot, az embereket, önmagunkat is. Néha nagyon nehéz, mégis meg kell tennünk, mert ez az egyetlen menekvés a kísértés, a megpróbáltatás, a testi-lelki szenvedés idején. Ha kitartunk ebben a szemlélésben, egyszer csak észrevesszük, hogy többé már nem kell er?nket megfeszíteni, hogy Krisztusra tekintsünk, mert eljutottunk a hitben való látásra. A belénk öntött szemlél?dés kegyelme ez, amikor a bels? szemünk elé táruló látvány kezd egészen elragadni minket, kiragadni mindabból, ami az ég alatt van. Ez a szentség útja és örök gyógyulásunk, vigasztalásunk forrása.” (Barsi Balázs OFM: Magasság és mélység)

Kész vagyok arra, hogy megváltoztassam a régi gondolkodásmódomat és teret adjak az Istent?l való új dolgoknak?