杏MAP导航

Nagyon sokan tévesen közelítik meg a kiengesztel?dés fogalmát, amikor Isten haragjára, megsért?döttségére, bosszújára utalnak, amelyért az embernek valamit tennie kell, hogy végül Isten ?meggondolja magát” és újra szeressen. Éreznem kell, hogy ennél az értelmezésnél valami sántít, hiszen aki szeret, mindig szeret – és nem gondolja meg magát. Isten pedig egyedül az, Aki mindig szeret – és nem gondolja meg magát.

A kiengesztel?dés fogalmának megértéséhez Isten szeretete fel?l kell elindulnom: Isten küldi saját Fiát, a Küldöttet (a Krisztust!), hogy ?benne és ?általa magához békítse a T?le elvadult – s ezért eltávolodott – emberiséget, ahogy nagyböjt negyedik vasárnapjának els? könyörgése (collecta) fogalmazza meg ezt szépen, a Szentírás szellemében. Aki pedig Krisztus útján, Krisztus módján – tehát önátadásban! – válaszol, az visszatér Istenhez, megszelídül. Ez egy folyamat, ahogy Izrael népe is átkel a Jordánon és bevonul az Ígéret földjére Józsue vezetésével, ahogy olvassuk a róla elnevezett könyvben (vö. Józs 5,9. 10-12). A Jordánon történ? átkelés pedig a megtisztulás el?képe.

A tisztulás folyamán és folyamatán átjutva kerülök vissza Istenhez, megbékülten. Ez a megtérés útja. Más út nincs – csak Istennel. Illetve van, de az téves. Az Istenhez való visszatérés, a Vele történ? kiengesztel?dés csak Vele lehetséges. A kiengesztel?dés pedig Krisztusban történik, ? vezet végig, miközben folyamatosan ajándékozza Szentlelkét, Akit az Atyától folyamatosan küld. Élhetek – és sajnos vissza is élhetek Vele!

A visszatérés, a kiengesztel?dés Krisztusban és Krisztus által történik. Ezt hangsúlyozza ki Szent Pál apostol is: ?Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megsz?nt, valami új valósult meg... Isten ugyanis Krisztusban kiengesztel?dött a világgal” (vö. 2 Kor 5, 17-21).

Mindennek ?aprópénzre fordítása” az evangélium egyik legszebb megtérés története (vö. Lk 15, 1-32), a két tékozló fiúé, ahol az édesapa visszavárja kisebbik fiát, visszafogadja ?t, új ruhát ad rá, új teremtménnyé teszi és ezt kéri nagyobbik fiától, aki ugyanezt a gesztust nem akarja megtenni öccse irányában. Az Istennel való kiengesztel?dés addig nem történik meg, amíg ugyanezt nem teszem meg embertársam felé. Ha jogos haragomra hivatkozom, megtehetem ugyan, de nem lesz béke a szívemben, mert az ítéletet nem nekem kell végrehajtanom másokon, hanem a megbocsátó Istenre kellene bíznom!  

Lelkipásztor mesélte el: gyászmisét végzett a templomban. A népes hozzátartozó család megtölti a nagy templom els? három padsorát. Harminc-negyven ember szanaszét ül másfelé. A lelkiismeret csendjében id?sebb hölgy lohol az els? padhoz, ahol ülni szokott. Mikor látja, hogy megszokott helye foglalt, annak dacára, hogy átellenben még az els? sor is üres volt, a következ?ket mondta félhangosan: ?büdös kommunisták, még a templomból is kitúrtok” és két személyt felállított, majd kényelmesen leült. Papja nagyon szégyellte magát, hiszen a temetésen arról beszélt, hogy a kereszténység a szeretet vallása, s ezt megtapasztalni a közösségben lehet. S ez a rendszeresen templomba járó asszony pedig alaposan rámutatott arra, milyen a tékozló fiú bátyja.

Tudjuk, hogy igaza volt ennek az asszonynak. De Istennél a szeretet nagyobb az igazságnál.

Nagy figyelmeztetés ez, els?sorban nekem, a papnak, de mindenkinek, akik hitünket gyakoroljuk: figyelnek minket -  hitelességünket, ?szinteségünket. Amíg készek vagyunk hibáink be- és elismerésére, addig jó az irány.

Sokan közülünk lehet?séget kaptunk azáltal, hogy hitben n?ttünk fel. De ez nem ok arra, hogy megvessem azokat, akik hit nélkül élnek!

S ha hitben is n?ttem fel, azért vannak megalkuvó h?tlenségeim az életben. Ezért kell megpróbálnom megérteni azokat is, akik másféle nevelést kaptak. Ha ezt megteszem, megnyithatok egy kaput mások számára is, s megsz?nik ?kirekeszt?” vallásosságom!

A nagyböjt életünk kulcsideje. Ma valamelyik fiúban magamra kell ismernem. S mert nemigen szoktunk a nagyobbikban magunkra ismerni, hát beszélnünk kell róla. Ám tény, hogy mindkett? CSAK A B?NBÁNATBAN ÚJULHAT MEG.