杏MAP导航

?… Aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szereti Istent, akit nem lát?” (1 Jn 4,20)

Hogyan lehet felel?sséget vállalni egyházban és társadalomban, amíg nem tudok együtt élni családomban és környezetemben emberekkel?

Az Isten iránti szeretetem hiteltelen mindaddig, amíg legalább meg nem próbálom és el nem kezdem az embertárs megérteni akarását. Könnyebb szeretni a t?lem távol él?ket, akikkel ritkábban találkozom, mint a hozzám közel él?ket, akik oly sokszor ?az agyamra mennek”. Mégis ez utóbbiakkal való kapcsolatom árulja el, hogy milyen az Isten iránti szeretetem. Mondhatok bárkinek bármit, igazolhatom magam bármivel, ha nem kezdem el naponta többször is Isten iránti szeretetem gyakorlatba ültetését azokkal az emberekkel, akikb?l sokszor elegem van, akkor vallásosságom szép és üres szöveg marad. Akkor hangos tanúságtételem paródiává válik és a szép szavakat már régen nem hiszik el – akkor sem, ha szemembe nem mondják meg. De ez már az ?k bajuk. Az én bajom a hiteltelenség marad és ez hosszú távon beteggé tesz: el?ször lelkileg, aztán testileg is. Igen, mert ebb?l következik önmagam helyes szeretete is: nem az önzésr?l beszélek, hanem önmagam helyes értékelésér?l. A kett? pedig egyáltalán nem ugyanaz.

Önmagam helyes szeretete, önmagam helyes értékelése ezt jelenti: rendszeresen magamra engedem Isten szeret? tekintetét, megengedem, hogy az ? szeretetében fürd?zzek, ölébe ülök. Röviden: id?t adok arra, hogy szeretgessen az Isten.

Vannak, akik ?énid?nek” nevezik. Ez azonban csak akkor helyes, ha ezt az id?t az ?én” az Istennel tölti. Ha pedig magamnak ezt nem engedem meg, mert fontos embernek érzem magam, akkor ez nagy csapda: Istent?l vágom el magam. Kiesem szeretetteréb?l – ez a b?n! – és magányossá válok akkor is, ha kívülr?l sokan vesznek körül – érdekb?l. Az érdeknek ugyanis nem sok köze van a Szeretethez.

Lehetek vezet?, ha saját élet-vezetésemet nem vagyok képes megoldani. Az évközi nyolcadik vasárnap evangéliumának szavaival: vak vezet világtalant.

Az évközi vasárnap szentírási részei tovább mélyítik az eddigieket, hiszen ítélkezéseim alapján ítélnek meg engem is.

Ha valakit jól akarok megismerni, akkor figyeljem meg, mir?l beszél a legtöbbet és hogyan beszél másokról. Mindig megrendít? – s ha számomra nem az, akkor én is beletartozom! – amikor valaki sokat beszél gyatrán másokról. Ahogy mondani szokás: ömlik bel?le a szenny. S ha ezt nem állítom le – legalább magamban – akkor közel állok ahhoz, amit Jézus hangsúlyoz: vedd ki el?bb a gerendát saját szemedb?l, s csak azután keresd más szemében a szálkát. Ahogyan nézek másokra, úgy van bennem Isten szeretete: a szív b?ségéb?l szól a száj.

A férj hazamegy a munkából és látja, hogy felesége az ablak el?tt áll és megdöbbenve ismételgeti: nem értem a szomszédasszonyomat, milyen mosószert használhat, hiszen a kiteregetett ruhákon több folt is megmaradt. A férje odamegy az ablakhoz és a következ?t mondja feleségének: drágám, ha megtisztítanánk az ablakunkat, akkor nem látszanának a ruhákon a foltok – azok ugyanis a mi ablakunkon vannak. Tisztítsuk meg az ablakunkat.

Jézus arra hív, hogy el?ször mindig magamba nézzek. Ezt pedig nem lehet jól tenni a Vele töltött id? nélkül. Ha csak elemezgetve nézek magamba Isten Szentlelkének segítségül hívása nélkül, könnyen félreismerhetem magam. A jó önismeret módszereinek gyakorlását ne egyedül végezzem: hívjam a Szentlelket, Aki vezet – és nemcsak pár percben. Ha ezt megteszem, akkor elkezdem a ?három T bet?s gyakorlatot”.

Ez gyakorlat három – egymást kiegészít? – lépésb?l áll. A sorrend mindenkinél más, a lényeg, hogy ezek a T bet?s szavak bevezetnek Isten valóságába, s?t valójában ? vezet ezek segítségével végig a krisztusivá válás szép folyamatának útján:

1. TEKINTET: odaülök Isten jelenlétébe, magamra engedem szeretetét, ?vele id?zöm s engedem, hogy ? vezessen a Neki ajándékozott id?ben. ? legyen a lényeg és ne én. Elengedek mindent, ami rólam szól. Az ? dics?ségének felsugárzása az Alap. Ha nem ?érte élek és nem ?érte teszem, akkor ez a lépés önzésbe torkollik.

2. TISZTÍTÁS: a Vele töltött id?ben mindig tisztulok. Akkor is, ha ezt nem érzem. Az érzés megjöhet, de nem kényszerítem. Csak hagyom, hogy ? járjon át és végezze bennem a munkát. Ez a ?szent semmittevés” a minden. A leglényegesebb az életben. Lázár testvére, Mária is ezt választotta. Ebb?l indul el Márta tevékenykedése, és nem fordítva (vö. Lk 10,38-42).

3. TANÍTÁS: amikor ?vele id?zöm, az ? Ölében ülök és a ?szent semmittevés”-ben élek, akkor értem meg a Tanítást. Akkor körforgás indul el az értelmem és szívem között. S akkor ?benne és ?általa élek.

Ekkor kezdek lenni. S csak ezután tenni.