Szent¨¦v - Sajg¨® Bal¨¢zs atya elm¨¦lked¨¦se Szent Csal¨¢d vas¨¢rnapj¨¢ra
A 2025-ös Szentévre hangolódva, Szent Család vasárnapján Lukács evangéliumának els? mondata így hangzik: Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére (Lk 2,41).
Ez a kijelentés nem csupán ténymegállapítás, hanem a zarándoklat lényegére világít rá. Aki úton van, látja az ?t körülvev? világot és ¨C miközben el?re halad ¨C a küls? látás bels? látássá alakulhat át és a megérintettség(ek) révén válik zarándokká. A küls? törvény kényszere megsz?nik és a Szentlélek által szívbe írt törvény lelkesíti az úton lév?t.
A zarándok célja: eljutni a templomhoz, amely aztán a bels? templomra, a Szentlélek templomára irányítja a figyelmet.
A küls? törvény megtartása nem válik fölöslegessé, hiszen az megtart a keretben és így még közelebb kerül a zarándok önmagához, így Istenhez és másokhoz is. S?t, rádöbben arra is, hogy maga a Szentlélek hordozza, irányítja ?t.
A küls? út bels? úttá válik, s a magányos ember már nincs többé egyedül: másokkal együtt még inkább Egy-Házban lakóvá válik, er?södik hitében, növekszik reménye és szeretete. Ez a zarándoklat célja.
Mária és József tudták ezt, amikor elindultak. Az él?, szeret? Isten megtapasztalása indítja ?ket útnak újra meg újra. Ezt a tapasztalatot adják át a Gyermek Jézusnak, ebben a szeret? légkörben nevelik a Fiút és viszik magukkal ¨C a templom felé.
Amikor véget ér a küls? zarándoklat, lélekben meger?södve fordulnak vissza és közben elveszítik a Gyermeket, keresni kezdik ?t.
Hol találják meg? Ott, ahová vitték. Amikor rátalálnak, a Gyermek tudatos válasza megdöbbenti ?ket: Atyja dolgaiban kell lennie (vö. Lk 2, 49). Jézus érti már a zarándoklat lényegét, s ebben a tudatosságban növekedik bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek el?tt (vö. Lk 2,52).
Amikor valaki zarándokká válik, a küls? törvényt teljesíti továbbra is, de már egy bels? szabadsággal. A Szentlélekt?l kapott bels? szabadság ez, amely többé nem hagy nyugton, hanem tovább késztet új lépésekre Isten felé, a másik ember felé, önmagam felé.
Ha valaki megragad a kívülr?l érkez? törvény teljesítésének szintjén, élete besz?kül, elfogy a hit és a remény, szeretetnélküli vallásossággá merevedik élete. Ha a Szentlélek áttör a küls? világból a bels? világba, lendületet kap az élet.
Mária és József elveszítik a Gyermeket, hogy visszakapják a Feln?tt Fiút. A gyermekr?l alkotott régi képük megváltozik, s közben ?k maguk is változnak.
Ez a Szentév célja: legyen bátorságom elveszíteni, elengedni a bennem él? képeket, s a Szentlélek segítségével felismerjem a kapuban álló új képe(ke)t, amelyek közelebb visznek az él? Istenhez. Ezt jelképezi a Szent Kapu is, amelyet a Szentévben átlépünk, s így megváltozhatunk, átváltozhatunk másokkal együtt a Szentlélekben. Egy-Házban megújulva másokkal.
Ez a megújulás örömöt szül, amelyet nem tudok ¨C és nem is akarok! ¨C magamnak megtartani. Megosztom másokkal: jubilálok. Jubileumi öröm ez. A régi képek és elképzelések nem rosszak, csak már halottak ¨C ezért kell elengednem azokat. Másképp nem lesz részem megújulásban, igazi örömben ¨C és akkor a Szentév lelkes, örömteljes ünneplése ¨C vagyis az igazi jubileum ¨C elmarad.
Ahol csak kötelesség van, ott nincs krisztusi életvitel!
A megszokás kísértése veszélyes! Jó id?nként feltenni a miérteket, mert észre sem veszem, s a megszokás gyorsan rabbá tesz. A Szentlélek pedig ezt végképp nem akarja!
Kutatók egy csoportja öt majmot zárt be egy ketrecbe. Középre egy létrát helyeztek, majd annak tetejére több banánt.
Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók egy vödör vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába.
Minden alkalommal, amikor egy majom megpróbált felmászni a létrán, leöntötték a többieket hideg vízzel. Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy aki el akar indulni a létrán, azt meg kell akadályozni, mert ha nem, jön a hidegzuhany fentr?l. Nem sok id? kellett, hogy egyik majom se próbálkozzon felmászni a létrán. Banán ide, banán oda¡
Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot egy újra.
Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de a többi majom visszahúzta ?t, pedig már nem is kaptak hidegzuhanyt. Az új majom persze nem értette, hogy miért kapja a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem mehet fel. Ezután lecseréltek még egy majmot és ugyanez történt. Elindult a létrán és rögtön kapott is érte... Ami furcsa, hogy az el?z? új majom is részt vett a verésben, holott nem tudta a miértjét, hiszen ? sosem kapott vizet a nyakába. A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétl?dött ugyanez a történet. Most már nincs senki az eredeti öt majomból.
Senki nem tudja, miért nem lehet felmászni arra a létrára. Senki nem érti, miért nem lehet elindulni a banánért. Mégsem másznak fel érte. Miért?
Ha megkérdeznénk ?ket és tudnának beszélni, valószín?leg ezt válaszolnák: Nem tudom. Egyszer?en errefelé így m?ködnek a dolgok. Ez mindig így volt és ezt így kell tenni.
Lehet, hogy épp feltesszük a kérdést önmagunknak: miért tesszük folyton azt, amit általában teszünk, amikor léteznek más utak, más megoldások is. Milyen irányba fejl?dünk, ha mindig csak a régi, kitaposott utat követjük?
Csak ülünk lenn a létra alatt és valódi ok nélkül megtámadunk bárkit, aki ?szinte szívvel kérdéseket tesz fel. És csak ülünk a létra alatt. Éhesen. Már a banán sem kell...
A Szentév kezdetén legyen bátorságom kilépni magamból, menjek a bels? úton, hallgassam a Szentlelket. A zarándoklat azért szükséges, hogy rádöbbenjek arra, amit Anthony de Melo SJ így fogalmaz meg: ?a múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert már halott¡±. Tanulni lehet és kell is bel?le, el is kell siratni, ha szükséges, de túl sokat siránkozni fölötte nem érdemes.
Induljunk. Gyertek!