杏MAP导航

Egy férfi búskomoran ül a padon és éppen arra jár egy rend?r, aki rákérdez szomorúságának okára. A férfi elmondja, hogy néhány hónapja meghalt a nagyapja, és ráhagyott százezer eurót és néhány autót. A rend?r csodálkozik: ?Ez nem úgy hangzik, mint amin keseregni kellene.” ?Igen, de még nem hallotta az egész történetet – folytatja a férfi: a múlt hónapban a nagybátyám egy millió eurót hagyott rám.” A rend?r megrázza a fejét: ?Nem értem. Akkor miért olyan boldogtalan?” A férfi így válaszol: ?Ebben a hónapban még senki nem hagyott rám semmit.”

Komolyra fordítva a szót, biztosan találkoztam már én is olyan emberrel, (ne add Isten, lehetek én is az az ember! ?), aki boldogtalan, bármit is birtokol, mert mindig csak kapni, birtokolni szeretne. Elfelejti azt, ami az élet lényegét képezi és amit még az emberi szervezet életéhez szükséges leveg?vétel is egyértelm?en sugall: a kapok és adok váltakozása.  

A csodálatos kenyérszaporítás után az emberek újra keresik Jézust. Olyan emberek, akik látták a csodát, jóllaktak és újra éhesek. Már látnak, de még nem teljesen – és ezért helyesen sem.

Az elmúlt héten el?tárt látás ki-és újra felülvizsgálására van szükség. Lelki életemben is el?fordulhat – és sokszor bizony azon kapom magam, hogy el? is fordul! – a közel- és távollátás betegsége.

Az évközi tizennyolcadik vasárnap evangéliuma alapján a lelki rövidlátás azt jelenti, hogy a kenyeret látom, de a péket nem! Az ajándékot látom és várom, de az Ajándékozót nem! Erre akarja Jézus felnyitni a szemem. ? az igazi Szemorvos, aki képes engem visszahelyezni a megfelel? látásmódba, hogy ne csak nézzek, hanem lássak is. A lelki rövidlátás azt jelenti, hogy nézek, de nem látok elég messze, megrövidült a látásom.

A lelki távollátás pedig azt jelenti, hogy az ember annyira messze lát, hogy nem látja meg a mellette él?t, a közel lev?t. Ez is gyógyítást igényel. Könnyebb szeretni az északi sarkon él?t, mint azt, akivel nap mint nap találkozom. Mint azt, akit ismerek, és mégis szerethetem.

Kérjem az Atya és Fiú Szentlelkét nap mint nap, hogy világosítsa értelmem, s így tisztán láthassak. Er?sítse akaratomat, s akkor a jót keresem mindenben és mindenkiben. Ne azt keressem, amivel elromolhatnak a barátságok, emberi kapcsolatok, hanem amivel javulhatnak. Pontosabban: Akivel, és Aki által javulhatnak! Ezt pedig segíti az Élet Kenyerével való rendszeres táplálkozás. Szükséges mindehhez a rendszeres id?, egy hely, és a tartalom. Másképp szétesik az életem. Az id?, a hely és a tartalom a keret, amelyben ápolhatjuk a kapcsolatot az Örökkévalóval, a Maradandóval. Ennek földi megmutatkozása, megjelenítése pedig az Oltáriszentség, Aki összetart, megtart engem – másokkal együtt!

Jézus túlmutat a romlandó eledelen és az Élet Kenyerének nevezi magát.

Ez azt jelenti számomra is: túl kell lépnem azon, hogy mindig csak kapjak és tanuljam el Mesteremt?l azt, hogy jóíz? életet éljek. A jóíz? élet természetes és közvetlen életet jelent. A jóíz? ember önmagát adja, ízfokozók nélkül. Nem m?életet él látszatokkal f?szerezve, hanem isteni sugárzásban, felt?nés nélkül.

Nehéznek t?nik, de megpróbálhatom...